A sok váltást lelkileg hogy élitek meg?

Az emlékek nem "zavarnak meg" és nosztalgiázós típus vagyok.

Most visszagondoltam, sok munkahelyemről vannak kellemes emlékeim, olyanokról is, amik végül összességében rosszak voltak. De a jó felülírta szerencsére a rosszat.

Nem csupán "emberes" emlékeim vannak, hanem erre és erre milyen jót sétáltam munka után, itt és itt milyen jót olvasgattam munka után, vmelyik helyen az irodaház tetszett brutálisan (tényleg Bp egyik legszebbje, még cikkek szerint is). Meg persze a munkatársas emlékek. Érdekes, maradandó barátság nem lett, felnőtt élet...

De egy helyen biztos vagyok benne, hogy tetszettem valakinek, csak nem mert lépni, pedig belementem volna.

Egyébként nekem is van egy nagy kedvenc budapesti kerületem és az első munkahelyem alatt, ami ott volt és imádtam a lokációját, ráfixálódtam, hogy én ott akarok dolgozni, valakinek meg is írtam munkahelyekről szóló téma közben.

Na, 3/4 év kivételével eddig abban a kerületben is dolgoztam valóban. Nem bánom. 😅 Pedig eskü nem ezt néztem. Sőt. A belvárosba a lábamat nem bírom betenni, de szakmai szempontokból vállaltam volna ott is munkát (mostmár nem biztos, mert remélem, ennyi tapasztalattal válogathatok, és hogy legyen legalább 50% ho, legyen rugalmas a munkarend, emellett szempont az is, hogy ne olyan helyen legyen, ahol rosszul vagyok).

12, szuper, hogy neked összejött kerületen belül :)

Tetszett a többi történeted is, mintha én, vagy valaki a "szomszéd asztaltól" írta volna.

A sors iróniája: amióta nem ott lakok, már a második munkahelyem van, aminek ott van az irodája, csak bejárni nem nagyon kell a HO miatt.

Mit meg adtam volna egy ilyenért 4-5 éve... elég havi 1-2× bemenni, azt is sétatávra.

Most jókat autózok, vonatotok, és közben nosztalgiázok, csak hogy a kérdésre is reflektáljak.

13-14

Utólag írom hozzá, TLDR:

Szóval nekem fontos, hogy zöld legyen a környék (a lakóhelyem nem annyira az), kevés ember legyen és ne legyen szűken beépítve. Amúgy a környezetemet felfedezős típus vagyok, már egyetem alatt is így volt és azóta is, minden eddigi munkahelyemen. Továbbá túlzottan is kötődöm helyekhez.

Szóval ezért kaptam fel a fejem a kerületes dologra. ;)

És a litánia:

Nálam a kerületnek, azon kívül, hogy imádom, az a jelentősége, hogy NEM BELVÁROS (mert oda kvázi be se bírom tenni a lábamat), mégis minden közel van, van metrója, rengeteg villamosa, több plázája, több parkja...

Mostani munkahelyemről is 20 perc alatt ott vagyok a Lurdyban gyalog, 30 perc alatt a Corvinban gyalog (na az nagyon belváros, az után napokig regenerálódom :D :D :'D ), kerületben és a Dunán onnan maradva 15 perc alatt az Allee-ban (nyilván nem tartom számon, körülbelülieket írok), amíg jó idő volt, 1-2 kilométeren belül olyanokat sétáltam munkaközi szünetként...

Egyébként két kerülettel arrébb lakom és a Duna is köztünk van. Sőt, az egyik munkahelyem a nagy kedvenc kerület túlsó legszélén, én a sajátom másik legszélén, hát oda utaztam 50 perc - 1 órát, bicajjal is volt 45-50 perc, nyáron garantáltan tusolni is kellett. [Ez volt az a nagyon szép irodaház.]

A mostani gyalog 1 óra, bicaj 25 perc. Tömegközlekedéssel rég voltam. :D

Na mindegy, TLDR nem a közelség a lényeg, hanem hogy szellős legyen a környék, sok zölddel, kevés emberrel és mégse a világ végén...

Óbudát is szerettem nagyon, ahol tanultam anno, be is jártam a suli környékét, jártam oda is bicajjal is olykor. Csak ott a tömegközlekedés volt szutyok - akkor még fonódó se volt, csak lassú, ritkább és mindig kitömött buszok.

De a pesti oldalon is meg tudom szeretni a környéket, ha úgy van... Egy ismertebb városrész közepén, ex-szolgáltatóházban kialakított iroda. Onnan "emberes" emlékem alig, jelentéktelen, fél évet voltam, két nálam 20-30 évvel idősebb, full más élethelyzetben levő pasi, a többi csapatból se alakult ki senkivel se több, mélyebb beszélgetés.

Viszont tavasz közepétől ősz közepéig voltam, szép, de nem túl meleg nyár (brutálul NEM bírom a meleget). Néha odafelé is tettem kitérőt, néha ebédszünetben sétáltam, hazafele is gyakran tettem kitérőt vagy ültem le ottani parkban, akár tanulni (épp átképeztem magam). Valahogy kifejezetten szabadságérzettel gondolok vissza arra az időszakra, mint egy nagy nyári napközis tábor.

Onnan lett volna a legjobb gyalog hazajárni, de ezt csak párszor tettem meg, mert elmondhatatlanul sokat tanultam. Olyan sokat, hogy utána pár hónap munkanélküliség következett, de akkor is tudtam reggeltől-estig tanulni.

Jó ezt olvasni, akkor ha jól értem a kedvenc kerületedben laktam annó és dolgozom papíron azóta is.

Nekem alap követelmény hogy gyalog járhassak be. Ezért is maradtam ott ahol vagyok, Budapesttől jó messze, pedig lett volna lehetőségem visszatérni, és talán meg is érte volna sok más szempontból.

Az is biztos, hogy a lakhatás is túl drága lett azóta és egyre nagyobb a zsúfoltság és talán a kosz is. Van valami furcsa "retro" érzésem is, ha arra járok. Talán mert annyira életem egy korábbi szakaszához köthető a hely. Mint egy régen látott film jeleneteinek helyszínei. Lehet, hogy emiatt tűnik néha kopottasabbnak is minden.

A helyekhez én is túlságosan (?) kötődöm, de nem is biztos, hogy ez baj, mindenesetre tényleg jó néha hasonló élményeket olvasni.

Nem tudom, hogy fogok érezni iránta. :)

A pesti külvárosibb környéken, ahol az a nyári napközis tábor feelingű munka volt, meg vezetni is ott tanultam, kedves nosztalgia-érzésem van.

De érdekes, amit írtál. :)