A sok váltást lelkileg hogy élitek meg?

én ezért használok autómata váltós autót

Engem nem zavar, mert mindig oka volt, hogy léptem.

Egyesek hihetetlen hogy mennyire unatkoznak, ha van idejük ilyen blőd dolgokon pattogni.

Ezt totál nem érzem át, nem csak munkaügyben, mindenhonnan tele vagyok emlékekkel, nekem ezek sosem okoznak rossz érzéseket.

Pontosan ami a kettes mond, mindig van oka a váltásnak.

Hidegen hagy.

Nagyon jól, ezért is váltok. Nem szeretnék egy életen át egy munkahelyen lenni, nagyon sok lehetőségtől megfosztanám magam. Amúgy is szeretem és igénylem a változást.

Azt, hogy sok az emlék innen-onnan, én sem élem meg valami rosszként, hacsak a nosztalgiát nem vesszük annak. Mai eszemmel 8 helyből legalább 2 van ahol jó lett volna még maradni, és rossz hogy nincs hová, kihez visszamenni, mert a régi kollégáim is elmentek. Ez aztán elindíthat az emlékezést régi, magánjellegű dolgokra is. Nem tudom, hogy ha ennyi idő alatt csak 2 munkahelyem lenne, ugyanígy lenne-e, mindig is nosztalgiázós típus voltam. Egy idő után ahhoz is ragaszkodtam, hogy csak bizonyos budapesti kerületben vagyok hajlandó élni és dolgozni, mert a többit ki nem állhatom. Végül emiatt el is költöztem másik városba. Ironikus, de emiatt épp arról a környékről, ahol szívesen laktam és dolgoztam (volna), alig van munkás emlékem. Ami még bosszantó tud lenni, hogy a 8 körüli munkahelyen volt legalább 4 fő per munkahely akivel jó viszonyom, nagy beszélgetéseink voltak, megtaláltuk a hangot. Ez több mint 30 ember és közülük jó ha egy van akivel mai napig szoktam beszélgetni, a többiek kikoptak az életemből. Ezt is szoktam sajnálni. Úgy látom, némelyiküknek 2x annyi munkahelye, váltasa volt azóta, nem is biztos hogy emlékeznének rám.

Egyik munkahelyem sem volt kellemes emlék, nem hiányzik onnan senki, semmi. Nem nosztalgiával, inkább gyomorgörccsel emlékszem rájuk. Nem bírom a hierarhiát, a versengénst, szánalmas játszmákat és főként nehezen viselem a napi több órás, kényszeres összezártságot a nem általam kiválogatott személyekkel. Az egyetlen ami hiányzik, a stabil jövedelem, a kiszámítható biztonság. De msnapság talán nincs is olyan munkahely, ami ezt megadná.

Ezért lettem Ev, most már rajtam múlik és nem máson, hogy van e pénz vagy sem.