Volt már olyan,hogy sokáig tűrtél csendben munkahelyeden majd egyszer csak eldurrant az agyad fogtad magad és felálltál munkavégzés közben és ott hagytad szónélkül és többet nem mentél dolgozni?

Mivel HO-ban történt, csak részben igaz, de volt. Az utolsó napomon már nem igazán csináltam semmit, három-négy körül már konkrétan semmit, elmentem sétálni, csináltam a saját dolgaimat, este hétkor hosszú üzenetben elbúcsúztam a 2 közvetlen munkatársamtól a közös slack csoportban, köztük attól a k*cs*gtől aki konkrétan elüldözött. Másnap reggel már be se kapcsoltam a gépet, ismét elmentem sétálni, séta közben a hr-es elért telefonon, időpontot egyeztettünk és másnap leadtam a gépemet. De belépni már aznap sem tudtam a gépbe, jó hamar letiltottak mindenről.

Legszívesebben élőben, egy héttel az események előtt, az utolsó személyes találkozásunkkor megtettem volna ugyanezt, csak nem tartottam volna elegánsnak.

Gyűlölöm azt a nőt, mindent megtennék, hogy tönkretehessem, viszont a céget alapvetően normálisnak tartom és dolgoznak ott barátaim is, ezért inkább emelt fővel akartam távozni.

Előtte természetesen én is mindent megtettem, egész magas szintekre jutott az ügyem, a hr-el is napi kapcsolatban voltam, de azóta megtanultam, hogy ha igazán régi bútordarabbal akasztasz tengelyt, ott esélyed sincs.

Sajnos a következő munkahelyemen is hasonlóan jártam, ráadásul a közvetlen főnökömmel. Ott azért annyival fejlettebb volt a céges kultúra hogy a rendes felmondási időt ledlgoztatták velem, és közvetítőkön keresztül kommumikáltam a TL-lel, hogy ne legyen komolyabb balhé.

Exit interjún ilyenkor persze kitálalok, nem tudom van-e ezeknek bármilyen hatása. Azt, hoya híd alatt lássam őket csövezni, biztosan nem értem el, pedig az lenne az igazi elégtétel :)

A legutóbbi helyemen, ha vállalom hogy úgy töltök 2 hónapot, hogy a főnököm tud róla hogy úgymond bemószeroltam a hr-nél (nyílván ez nem bemószerolás volt, csak jeleztem az aggályaimat, de az biztos, hogy ő így élte volna meg) akkor a hr _elvileg_ vállalta volna, hogy cserében azonnal elbeszélgetésekre hívja a főnökőt és megpróbálnak közösen javítani a kommunikációján.

Ez korrekt, de kemény dolog is, végül a magam érdekében végül nem vállaltam, érthető okokból. Ha már eleve tartasz valakitől, nem akarod hogy a hr a te jelenlétedben szálljon rá (megintcsak, ő élte volna meg rászállásként), hogy aztán emiatt is rajtad álljon bosszút.

Megintcsak _elvileg_, mert nem tudom, lett-e belőle valami, azt is megígérték, hogy amint távozom, előveszik az ügyet. Bízom benne, jó lenne, mások érdekében igazából.