Egy értelmiségi ember el szokott menni pl. árúfeltöltőnek?

Én dolgoztam 2 hónapig, műszakban, gyártósoron. Úgy gondoltam, hogy így több esélyem van intern egy pozíciót megpályázni. Az sem árt, ha képben van az ember a gyártási folyamatokról. Szerettem amit csináltam. Csak kézügyesség kellett, nem kellett a fejemet használni, nulla felelősség. Nem voltam rászorulva a pénzre. Amit ott 2 hónap alatt megkerestem az az egyhavi bérem volt a szakmámban.

Aztán volt olyan is, hogy jelentkeztem gyárakba csak azért, hogy lássam a gyártási folyamatokat.

Tiszteletem azoknak, akik sok éveket húznak le a gyártósorokon.

Hosszú távon nem tudnám csinálni.

Persze.

Előfordulhat, hogy valaki nem tud azonnal elhelyezkedni a szakmájában, de addig is kell munka, esetleg jobb fizetést is ajánl pl. egy árufeltöltő vagy gyári meló.

Illetve szerintem még kiégni is könnyű egy tipikusan értelmiségi állásban. Tapasztalatból beszélek.

Manapság mit értünk "érteliségi" alatt eleve?

Építészmérnök végzettségem van. Több ismerősöm dolgozott sima eladóként, egyszerűen azért, mert alkalmazottként hamarabb találtak munkát és jobban kerestek még így is.

Van ismerősöm aki főiskolai diplomával rendelkezik de 45 évesen megcsinálta a kamionos jogsit.

Tanároknál simán megértem, hogy inkább elmennek boltba minthogy feleannyiért szenvedjenek a hülye gyerekekkel.

#13: „Van ismerősöm aki főiskolai diplomával rendelkezik de 45 évesen megcsinálta a kamionos jogsit.”

No és dolgozott a diplomás ismerősöd akár csak 1 évet kamionsofőrként vagy szembejött vele a valóság?

Nem mindenkinek való a "szellemi munka"

Én már 8 éve vállalkozom de úgy tervezem megszabadulok mindentől és beállok alkalmazottnak valahová. Egyszerűen rettentően meggyűlöltem az embereket, nekem elég volt. Nem csak pszichikailag tett tönkre de már fizikailag is az egészségem bánja a sok stresszt