Hogy lehet, hogy egy ember egyszerre bunkó és segítőkész is?

Van egy kollégám, aki eléggé nagyképű, más is panaszkodik rá, mennyire beképzelt.

Ugyanakkor tud jófej is lenni, de olyan, mintha lenne egy kapcsoló a fejében, ami random hol ezen - hol a másik álláson áll.

Például:

A munkám során gyakran beszól, hogy "ezt tudnod kéne, hogy vettek így fel, jézusom, inkább add ide, nem hiszem el, amit csinálsz"

Elmodnom neki, hogy nekem így mutatták, de azért megkérem, hogy magyarázza el, ő hogyan csinálná. Elmondja, megmutatja, hozzáteszi, bármi gond van, nyugodtan hívjam fel, kérdezzek tőle.

Megköszönöm.

Legközelebb felhívom, kérdezek tőle valamit, akkor "képes voltál ezért felhívni? Ezt komolyan meg kell kérdezni? Nem egyértelmű?!" - majd, mintha mi sem történt volna, lejön, megmutatja, tippeket is ad, hogyan egyszerűbb megoldani a feladatot.

Vagy éppen dolgozom, és mondjuk olyat csinálok, amihez írtam egy kis tablázatot magamnak, hogy ne tévesszek el valamit. Nyugodtabb vagyok, ha tudom, ott a puska nálam, lehet nem is kell használnom.

Ha arra jár (neki ott egyebkent tök más dolga lenne ott) meglátja nálam, és lehord, hogy "ez mi a sz.r, minek nekem ilyen, nem tudom fejből, vagy mi? Mióta vagyok itt, és ilyet kell használnom, ne égessem már, komolyan"

A kutya nem kérte, hogy beleszóljon, aznap semmi közünk nem volt egymáshoz, csak odajött nekem beszólni egyet.

Tavasszal amikor előléptettek (ezek szerint mégsem dolgozok annyira szarul), akkor ő volt az elsők között, aki felhívott engem és gratulált, és mondta, bármire szükségem van, menjek fel hozzájuk, reméli rövidesen én is velük dolgozok majd fent. Ilyenkor meg tud normális lenni.

De ezek a hirtelen hangulatváltások nála ijesztőek és idegesítőek is.

Egyszer két szerszám közül kellett választanom: az egyiknek le volt törve az egyik műanyag eleme, működött, csak másképp kellett fogni. A másiknak elektronikai baja volt, nem lehetett vele folyamatosan dolgozni, mert pár percenként leállt, de ha vársz vele kicsit, újból jó. Na én elvittem a törött műanyagosat. Örült is, mondta, de jó, hogy ezt hozom, másikkal szörnyű dolgozni, sokáig tart vele a munka, jaj de jó ez a szerszám. Elkezdünk dolgozni, nekiáll szentségülni, hogy miért hoztam el ezt a töröttet, hát ezt nem is lehet normálisan megfogni, milyen szar, cseréljem ki másikra, ezt nem gondoltam komolyan, hogy így fogunk dolgozni. Mondom neki, másik csak a hibás van.

Megcsináltuk azzal, amit hoztam, de végig szidkozódott és morgott, hogy képes voltam ezt szerszámot felvenni....

Semmi nem jó neki, megőrülök lassan.

Telefonon meg kellett nézni valamit, és még még a névjegyzék volt megnyitva, amikor feloldottam, mert mielőtt lezártam a képernyőt, felhívtam vkit. Amikor feloldottam, hogy elindítsak rajta egy munka-appot, annyit látott kollégám, hogy feloldottam és ugye névjegyzék ugrott be. Időm se volt a kezdőképernyőre visszanyomni, máris lebszott, hogy "miért ez van megnyitva, nem telefonálni akarunk, nyisd már meg az appot, mit csinálsz, Úristen, miket nyitogatsz meg telefonban?!" És azzal a mozdulattal kikapta a kezemből, 0,5 másodperccel azelőtt, hogy ranyomtam volna az alkalmazás ikonjára....

Másik kollégáktól is visszahallottam olyan sztorikat, hogy feltettek neki egy ebéd közben felmerülő, nem fontos, csak érdekes szakmai kérdést. Ez a kolléga úgy reagált a kérdésre, hogy a kezébe temette az arcát, majd "úúristen bmeg, még ti is ilyeneket kérdeztek? Ne bsszátok fel az agyam, ez nem egyértelmű nektek??"

Ezután normális hangnemre váltva szépen elmagyarázta a hogyanját, miértjét a kérdésnek, még példát is mutatott. Csak a reakciója, a hülyének nézés az valami bicskanyitogató.

Ezt az utóbbi esetet elmondtuk egy felettesnek is, aki azt mondta, hogy nekünk honnan is kellett volna tudni a választ? Örül annak, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerült bennünk, mert tök jó, és tényleg kell 1-2 helyen változtatni emiatt.

Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett, csak szerettem volna konkrét példákat írni, hogy könnyebb legyen válaszolni a kérdésre.

Ti ismertek ilyen embert?

Érdemes vele jóban maradni, és elfogadni tőle a segítséget, ha kell?

Sokan úgy vagyunk, hogy félünk tőle kérdezni már, de 1 perc szidkozódás után nagyon segítőkész tud lenni.