Milyen volt a legstresszesebb napod a munkahelyeden? Mitől volt az?

Vendéglátóztam, meghalt egy vendég. Megállt a szíve, újra kellett éleszteni. A vendégek 80%-a magától összepakolt, vagy odament a pulthoz elviteles dobozt kérni, és lelépett, de volt pár ember, akiknek úgy tűnik, egyáltalán nem jelentett problémát, hogy úgy esznek, hogy valakit épp újraéleszteni próbálnak mellettük 2 méterre. Úgy kellett a munkatársamnak elzavarnia őket, és még reklamáltak, hogy miért, hiszen nyitvatartási időben vannak itt.

A rosszul lett vendég keringését én tartottam fenn, amíg kiértek a mentők, mert nekem van jogsim és legalább némi fogalmam arról, hogy kell szívmasszázst alkalmazni. Azt nagyon nem mondták el anno az oktatáson, hogy fizikailag mennyire fázasztó ezt csinálni. Le tudtam futni 15 km-t, épp a félmaratonra edzettem. Úgy leizzadtam és kifáradtam, mint még soha. Azt sem mondták el, hogy valószínűleg el fogod törni a delikvens szegycsontját, vagy pár bordáját. Én éreztem, hogy reccsen valami a kezem alatt, akkor kezdtem el sírni (a nagyszüleim temetésén sem sírtam. Semmilyen fimen nem tudok meghatódni. De akkor sírtam), és mikor kiértek a mentők, és mondták, hogy átveszik, akkor mondtam nekik full bőgve, hogy amúgy szerintem nagy bajt csináltam, mert még nem éledt fel, de valami roppant a kezem alatt, többször. Ők mondták, hogy ha jól csinálod, akkor eltörhet pár csont.

Ha úgy hal meg valaki, hogy álló testhelyzetből elesik, akkor beverheti a fejét, és folyik ki vér. Plusz, amint leáll a szervezete, eleresztenek az izmok, bekakil/bepisil az illető. Épp ezeknek a mardványát takarítottam fel, mikor csattogott be Fczkalap 2.0, hogy "Nyitva vagytok?! Mi az, hogy nem?! A nyitvatartás szerint nyitva vagytok! Leszarom a vészhelyzetet, az, hogy éhes vagyok, az is egy vészhelyzet!"

Ott gyűlöltem meg véglegesen az embereket, de legalább azóta, ha van egy nagyon szar napom (már más munkakörben dolgozom), mindig azzal nyugtázom, hogy "legalább ma senki nem halt meg itt", és a többiek nem értik, még nem meséltem el nekik.

Akit érdekel, a vendéget egyébként a mentőben visszahozták, most is él :)

Veletlen kiüritttem egy tobb millio rekordos tablat az eles adatbazisban:D volt vagy ejfel mire visszaallitottam a rendszert a delelotti mentesbol

Mar szedultem az idegtol:D

Recepción dolgoztam egy hotelben, pályakezdőként, pár hete voltam csak ott, amikor ez történt.

Az éjszakai váltás nem ért be időben, és szó szerint nem volt ott rajtam kívül más, csakis az éttermes kollégák. A lobby csurig volt emberrel; jöttek a panaszok, voltak késői érkezők, akkor olyanok is, akik csak mesélni akartak az életükről, mellettem pedig ott állt halmokban a papírmunka, egyéb feladatok (amikkel nem tudtam haladni, mert mindig történt valami, jött valaki), és mind erre ott voltam én, tök egyedül. A hab a tortán az volt, amikor szomszédos országból jött egy pár, se németül, se magyarul, se angolul (pedig állították, hogy ezen beszélnek, gyakorlatban pedig egy kukkot sem tudtak) nem lehetett velük kommunikálni, ők meg teli torokból üvöltöttek velem az anyanyelvükön. Végül fordítóprogrammal sikerült uralni a helyzetet, de elég gáz volt.. (kiloptak mindent a minibárból, vittek mindent, ami mozdítható és kárt is tettek pluszban a szobában..)

Én is tudnék bőven mesélni, hogy miért utáltam meg az embereket :D