Ismertetek olyan embert, aki egészen idős koráig, akár 80 felett is dolgozott, és amint leállt teljesen a munkával, nem sokkal utána meg is halt?

Nagy számban vannak ilyen szánalmas szerencsétlenek akik hasznosság alapján értékelik magukat.

Az ilyenek másik elterjedt szólásuk:"Ha nyernék a lottón akkor is dolgoznék mert halálra unnám magam."

A kreatív,alkotó munkákat terméstetesen kivételnek veszem.

Csak félig tartozik ebbe a körbe de az egyik nagymamám hasonlóan járt. 80 éves koráig művelte a saját, viszonylag nagy kertjét. Ami tele volt zöldséggel, gyümölccsel, évelő és hagymás dísznövényekkel. Mindennek a földolgozása, gondozása, karbantartása tette ki a napjait meg persze mindig volt valami plusz teendő vagy akár egy kis seftelni való a szomszédokkal.

Egyik nap azt mondta már nem bírja, és elment panelba.

4 évre rá halt meg de azt a 4 évet nem kívánom senkinek, neki meg főleg nem kívántam volna. De magamnak se, inkább essek le a letráról 81 évesen mint essek össze a lakásban 85 évesen...

Dédnagyapám 77 évesen ment nyugdíjba (megszűnt a cég, ahol dolgozott - rendszerváltás környékén - és már nem kellett sehová). Fél év múlva meghalt. Állítólag magas koleszterinszint és megnagyobbodott, "elzsírosodott" szív volt a hunyó.

77 évig kemény fizikai munkát végzett, zsírt evett szénhidráttal, de ennek ellenére 60 kg volt. Miután nyugdíjazták, nem változtatott az értenden, és rohamos hízásnak indult, mivel már nem égetett el rengeteg kalóriát, mint aktív korában.