Barátnőmet miért bosszantja, hogy nem dolgozok, ha így is több nála a passzív jövedelmem?

„Szerintem barátnőm és sok kommentelő sem érti, ez egy szakasza az életemnek…”

Még egyszer jelezném, a kérdésfeltevés nem erre utalt, hogy ez csak egy szakasza az életednek. Ha ezt kihangsúlyoztad volna, hogy pihensz 1-max. 2 évet, mert kicsit kiégtél (és ugye szerencsére így is van jövedelmed, nem pumpolsz senkit), akkor könnyen lehet, hogy azért kevésbé kritikus válaszok születtek volna. Annyit azért mondanék, hogy túl sokat tényleg ne maradj otthon, annál nehezebb lehet visszarázódni a munkás hétköznapokba, minél több időre esik ki vki.

21-essel értek egyet.

Ha tényleg csak 1-2 évről van szó, akkor rendben van. Kell a sok pihenés a túlhajszolt időszak után.

Amúgy ez az összeg majdnem a minimálbérrel egyezik. Minden szempontból érdemes lenni valami könnyű munkát vállalnod mellette, ami nem megterhelő, én ezt tenném, vagy könyvet írnék, vagy keresnék valami hétvégi munkát akár.

Írod, hogy nem vagy céltalan ember, mert teljesült a célod, ez szép és jó, de ha nem tűzöl ki új célokat, akkor jelenleg nincs olyan célod, amiért tenned is kell valamit.

# 24

Nem sok fogalmad van a minimálbérről.

[link]

A 26-os vagyok. Azt nem mondtam hogy semmit ne tegyünk. De ilyen esetben például lehetne utazgatni, vagy akár tanulni valamit, nyelveket mondjuk. A befektetéseket eleve írtam. Amúgy nem hasonlítottam a kérdező havi bevételéhez a lottó főnyereményt, csak az elv miatt gondoltam.

Egyébként saját példa: voltam hosszabb távú szabadságon, külföldi utazáson. Én olyan helyen voltam amit nagyon meg lehetne szokni. Utána persze hogy rossz visszarázódni a munkába.

És ne értse félre senki, amit írok, mert magam is dolgozom, szeretem is a munkámat meg ezzel lehet pénzt keresni. De a munka nem tölti ki egész életemet, és ha én valóban nyernék ilyen jelentősebb fődíjat (ami lehetetlen mert nem lottózom, csak elméletben mondom), bizonyosan nem dolgoznék többet. Pedig a nyugdíjaskortól nagyon messze vagyok.