Valóban rossz munkaerő az, aki 30 felett a szüleinél lakik?

Erre a kérdésre hiteles válaszként, hogy "ilyet nem szoktak kérdezni", csak az tud adni, aki a világ összes állásinterjúján ott volt. Azt elhiszem hogy nem látott, nem hallott ilyet, azt is, hogy a barátai nem láttak, nem hallottak ilyet. De kérdem én: Mi zárja ki, hogy mással nem fordult elő?

És hogy kicsit a kitérő válaszokkal is foglalkozzak: Nyilván nem írja rá ember fia (meg lánya sem) hogy kivel él egy fedél alatt (bár ez sem jelenthető ki tényként), de megkérdezni MEG SZOKTÁK (!!!!) Velem viszont megtörtént és a környezetemben élőkkel is. Persze nem köteles az ember rá válaszolni (tudom el lenne a következő), ahogy nekik sem köteles felvenni. És hát amikor nehéz munkát találni (nem, nem igaz amit a híradóban hallasz és az sem biztos, amit munkáltatóként ide írsz, hogy a szakmádban hiány van), akkor az ember nem engedheti meg magának azt a büszkeséget, hogy beközli hogy "bocs, ez a magánügyem." A munkáltatótól függ a leendő munkavállaló, nem fordítva. De pl. ha állásinterjún ez nem derül ki. Próbaidő alatt is kiderülhet vagy utána.

De csak hogy a kérdést is értsétek: Nem az volt a kérdés, hogy meg szokták e kérdezni állásinterjún hogy kivel él egy fedél alatt az ember, és nem is az, hogy mit ír bele az önéletrajzába az ember, hanem hogy "Valóban rossz munkaerő az, aki 30 felett a szüleinél lakik?" Erre válaszoljatok, mert ez érdekel, nem az előbbi kettő!

"Téged egész biztos, hogy nem azért utasítanak el, mert a szüleiddel laksz, hanem mert egy irritáló vagy, akivel nem szeretnének együk együtt dolgozni. Ez simán kiderül egy 20 perces interjú alatt, ha ott is ezt a stílust hozod."

Bocsánat, ott voltál? Láttad? Te interjúztattál? Légyszives elevenítsd fel az esetet, köszi.

Elvileg sok minden kérdést fel sem tehetnének, ez tény. Az is igaz, hogy nem kötelező válaszolni ezekre a kérdésekre, és még az is igaz, hogy nekik sem kötelező felvenni a jelöltet. Amikor az embernek kell a munka és nehezen talál munkát, akkor nem biztos, hogy megengedhet magának büszkeséget és méltóságot, így hát kénytelen válaszolni. A munkáltató meg nem fogja azt mondani, hogy emiatt nem ő nyerte el az állást. Mond valami mást, ennyi.

Persze lehet hazudni, miért ne lehetne. Csak aztán nehogy ez a próbaidő alatt derüljön ki, mert ott is fel lehet ám mondani akármikor is, és ott még indok nélkül is.

Ez itt a baj, a látszatra adás meg az előítélkezés, de ugyanakkor meg ez egy huszonkettes csapdája, mert akinek nincs munkája és bevétele, nem tud ebből a helyzetből kitörni. A kifogás persze erre is megvan...inkább nem írom le, nem akarok ötleteket adni, ha véletlenül olvassa ezt valami munkáltató vagy HR-es.