Vajon meghallotta, hogy róla beszélünk?

Hétfőn a kollégákkal beszélgettünk, és úgy hivatkoztam a főnökre, hogy "a nyomorék" mert mankóval jár. Azt hittem, hogy nincs is az épletben, majd kolléga rámszólt, hogy halkabban, mert visszajött. Nem tudom, hogy hallotta-e, mert akkor nem láttam, de azóta mintha gorombább lenne velem. Eddig olyan jókedélyü volt, viccelődött, megkérdezte, hogy hogy vagytok fiúk stb, most meg csak fél szájjal köszön reggelente.

Nagyon szégyellem magam, mert igazából szeretek itt dolgozni, a főnök is jó jófej, a fizuval is elégedett vagyok, minden. Együttérzek a fogyatékkal élőkkel, nem szokásom, hogy bárkit is kigúnyoljak, csak akkor valahogy ezt a primitív szót használtam.