Más kollégái is ilyen irigy,negatív emberek?

Igaz, idősebb korosztály vagyok, ezért elnézést. Viszont ennek az idősebb generációnak a működési mechanizmusába belelátok. Úgy lettek/lettünk szocializálva, hogy meggebedjünk a munkába, mert csak akkor fognak szeretni, ha kiszolgáljuk a környezetet, megfelelünk mindenkinek. Hogy mi legyünk az első helyen, boldogan, önazonosan, az eretnekség, mert mit fognak gondolni mások. Lehetnénk esetleg boldogok, jujj, kimondani is szörnyű.

Így, ha valakivel találkozunk, aki tudja mit akar, önazonos, azt egész egyszerűen le akarjuk húzni a saját szintünkre. Mert egy önazonos ember nagyon idegesítő, hiszen nincs rajta semmi fogás.

Én is voltam hasonló helyzetben, 35 évesen jött a motiváció, hogy ez nem élet, ezért tudom, hogy mi zajlik a fejükben.

Vagy csak simán jót akartak, mert tudják nagyon nehéz lesz lakást szerezni a fiataloknak, a mai lakásárak mellett.

Én is sokat költöttem a te korodban utazásra, nyaralásra, új autóra 23 évesen. Ma meg még mindig nincsen saját ingatlanom, és egy albérletben tengődök 40 évesen család nélkül.

Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, akkor mindent máshogy csinálnék.

Na az isten mentsen mindenkit, a "csak jót akarok" emberektől. Első számú területfoglaló nárcisztikus mondat. Hogy jön ahhoz bárki, hogy kérdezés nélkül bármit akarjon nekem?

Ez az elbaszott társadalom gyönyörű szerteágazó gyökere.

"Mi csak a javadat akarjuk." Nekem is ezt mondták a kollégáim, amikor egyszer emelt hangon kifakadtam rájuk, hogy jó lenne, ha végre jegelnék azt a témát, és a vele kapcsolatos gúnyolódásokat, ugratásokat, hogy miért nincsen nőm, meg legalább miért nem szexelek gyakrabban.

Hallani, hogy ha egy egykori osztályréme felnőttként találkozik avval az ex-osztálytársával, akit anno szívatott, azok is rendre szeretnek utólag arra hivatkozni, hogy ők csak az életre akarták felkészíteni.

Jaj f.asz közük van hozzá utálom az ilyen embereket... Miért nincs lakásod? Ha albiban élsz akkor ez a kérdés. Ha a szüleiddel akkor meg mi a f.aszért vagy te még otthon, hát menj albérletbe... Ja úgy hogy arra azért nincs mindenkinek pénze. Amikor 150-et kerestem és egy albi Pesten 120 volt :D Költözzek akkor lakótársakkal... Ja hát igen mondjuk akkor kaját vehetek legalább az albi mellé de másra nincs pénzem, persze neki könnyű mert akkor még könnyű volt lakást venni amikor ő volt 25 éves. Amúgy már én is albiban lakom de nem tudtam egyből annyit keresni hogy ahogy 18 lettem költözhetek is.

Másik meg hogy huuu de csinos a ruhád, új pasi a láthatáron? Vagy ha van, mikor lesz esküvő, mikor lesz gyerek, hát 23 évesen már rég gyerekednek kéne lenni... De amúgy ha van barátod is majd nem lesz én is elváltam te is elfogsz...

Aki a férjét meg a gyerekét szidja na azt ki is b.asznám a munkahelyről. Meg aki elmondja mindennap, hogy de várja már a nyugdíjat :D

Legjobb hogy 0-24 ben panaszkodnak mindenről, soha semminek nem tudnak örülni.

22 éves lány vagyok/vagy nő, kinek hogy tetszik/, és úgymond férfi szakmában dolgozom. Minden kollégám 60+-os férfi. Most kezdtem el egy tanfolyamot 120 ezer forintért/már van több szakmám is, meg érettségi/, és mindenki full irigy. Mindenki olyanokat mond, hogy úgysem fog sikerülni, meg fogok bukni, stb.

De fogok idén nyaralni is menni, nem sokra, csak pár napra. Arra is megkaptam, hogy ,,Minek? Inkább sört igyál, annak több haszna van", meg ,,Úgysem mész sehova. Remélem nem ad szabit a főnök", stb. Már megtanultam, nem mondok senkinek semmit, és kész. Az a legjobb. Szép csendben, mindent, aztán egyszer csak hirtelen majd felmondok, és itt hagyom ezt az undormány bagázst. Tedd te is ezt, ez a legjobb javaslatom.

Nem iszom, nem dohányzom, nem drogozom, akkor a megmaradt pénzem hadd osszam már be én, én pedig értelmes dolgokra fogok költeni/utazás, tanulás/. Ők meg maradjanak csak meg alkoholista nulláknak.

Ez 2004-be amikor én voltam 22 éves ugyanez volt az idősebb kollegák folyton csak beszólogattak

Irigykednek a fiatalságodra meg unják a szottyadt feleségüket ezért úgy vannak vele ha nekik szar legyen másnak is szar