Miért számít elfogadottnak egy munkahelyen, ha valakit a káros szenvedélye miatt előnyben részesítenek?

Aki dohányzik, az szó nélkül megteheti, hogy feláll az asztaltól akár óránként 5-10 percre. Ez 1 nap alatt 40-80 perc pihenőt jelent a munkaidőből, amit senki nem fog nap végén bedolgozni.

Oké, a törvény nem tiltja, sőt, engedélyezi, de valójában miért is? Miért kell tekintettel lenni ilyen káros szenvedéllyel élő emberekre? Az nem számít alap dolognak, hogy valaki dohányzik, az az egyén személyes döntése, tehát nem hogy előnyöket, de hátrányokat kéne kapnia miatta, mert nem dolgozik annyit, mint nem dohányzó kollégája.

Én szoktam szerencsejátékozni, tippmixet tenni, de mégsem engedi meg a főnököm, hogy csak úgy felálljak a helyemről, és elmenjek egy helyre, ahol van wifi, hogy élőben feladjak egy mixet, mert épp akkor játszik a kedvenc asztali teniszezőm.

Nem tudom, hogy lehetne ezt reálisan szigorítani. De ez szerintem úgy lehetne jogos, ha hoznának egy olyan törvényt, ami vagy teljes mértékben tiltja a munkaidőben történő dohányzást (ez többet érne a leszoktatás terén, mint a különböző "meghalsz, ha szívod" reklámok), vagy olyat, ami ugyan engedélyezi a dohányzást, de a dohányzás miatt kieső munkaidővel (ami 6 perc/alkalom időben lenne meghatározva) arányos bér levonásra kerül hó végén. Tehát aki óránként kijár egy 8 órás műszakban, attól hó végén kb 14-15 órára járó bért vonjanak le. Lesz, aki így is bevállalja, sőt, talán mindenki bevállalná, de kompenzálva lenne azokkal szemben, akik végig dolgozzák azt a 8-9 órát. Csak sajnos ez nagyon nehezen ellenőrizhető.

Szerintem ez így lenne fair, nem úgy, hogy azokkal kivételeznek, akik káros szenvedéllyel élnek, mint ha ez amúgy természetes lenne, hogy az embernek dohányoznia kell. Ez legyen az ő bajuk, oldják meg, vagy akkor ne dolgozzanak, de semmi esetben se járjon előnyökkel a nem dohányzókkal szemben, mert ez nem egy kötelező tevékenység.