Miért okoznak az emberek kárt a másiknak?

Mikor az ember mondjuk 1000 Ft-os ebédet eszik a munkahelyen, akkor egy gazdag dolgozó is irigykedni kezd, elmondja azt, hogy az alapvető dolgokra nincs pénze stb. Valóságban meg, arra költ, amire nem sajnálja, sőt még dicsekedni is szeret vele, hogy csak a kevencére költött egy vagyont. Minden díjat ő kapott, nem kellett hozzá sokat dolgozni. A társat a munkahelyen megalázzuk, de igazából csak az irigység miatt, ami alaptalanságon alapult. Megengedjük azt, hogy bárki így járjon el, sőt még külsősöknek is, akik zaklató jelleggel keresik a másikat, akár tanárnak kiadva magukat, aztán meg az ember a kapcsolatot is letagadja, mert nem akarja ismerni őket, meg nem is szeret személyeskedni, mert másoknak az megy, hiszen okosból, butát is csinálhatunk. Az embernek milliókkal tartozik a főnök, de egy mosollyal elintézi a környezet a sok kárt, amit azzal a viselkedésükkel okoztak, ami alaptalanságon alapult. A kérdésem az, hogy az emberek a másiknak, miért okoznak kárt, ha semmi okuk rá, majd utána egy mosollyal elintézik az egészet?