Ha valaki láthatóan nagyon durván beteg akkor a főnökének emberileg nem kéne rákérdeznie mi a gond? nem érdekli a főnököt hogy egy embere a szeme előtt döglik meg lassan?

Nem. Nem dolga. Nem az anyja a főnöke.

Ha vki beteg intézi orvossal meg stb.

"És ha szólna akkor mi lenne?"

Hogyhogy mi lenne? Akkor már ismert lenne hogy XY ilyen meg olyan állapotát is figyelembe kell venni.

Nem: egy felnőtt ember, feleljen magáért.

Neked persze kellene szakember, de ez, gondolom, nem újdonság.

A főnökömnek több cége is van. Sokszor azt se tudja kik a dolgozói mert nem vagy alig találkoznak. Ha valaki rosszul van az menjen el orvoshoz majd táppénzre!

Szerintem a főnöktől emberileg elvárni amit a kérdésedben leírtál lehet de nem kötelező. Hidd el a főnöknek van 1000 más dolga is mint hogy az egészséged felől érdeklődjön.

A te főnököd sem kérdezi meg tőled, hogy miért írsz ki a gyakorira (kamu) munkaügyi kérdéseket, mert nem ér rá. Mondjuk én nem is várom el tőle el emberileg.

OFF: Kérdező! Kevés vagy mint a balfék alapítványi iskolás kérdezőben az értelem.

"Na ezt nálunk megteszed másnap nincs állásod."

. Eddig is tudtuk, hogy egy lúzer vagy.

"és hogy vegyék figyelembe ha egyszer a munka az ami és nem lehet más?"

Akkor pontosan úgy, hogy onnantól tudják, hogy nem alkalmas arra a munkára. Mert mégis mit gondoltál?

Törvényi kötelessége minden munkavállalónak, hogy a munkahelyén munkára alkalmas állapotban jelenjen meg, illetőleg kötelessége a munkáltatóval közölni, amennyiben a munkáját nem, vagy csak korlátozottan tudja ellátni. Az ideiglenes, vagy tartós keresőképtelenséget okozó megbetegedések is ide tartoznak.

Továbbá: létezik olyan, hogy magánélet. A munkáltatónak az egészségemhez olyan mértékig van köze, ami a munkám elvégzésével összefüggésben van. Ha én fogyok 10 kilót, attól még el tudom látni a munkámat. Ha kihullik a hajam, attól még el tudom látni a munkámat.

Természetesen ha konkrétan az adott munkavállaló, és a főnök között olyan a viszony, akkor rákérdezhet, hogy hogy éri magát, nincs-e valami probléma. De ez nem kötelessége, sőt, ha nincs köztük olyan viszony, akkor nem is illendő. Nyilván ha valaki konkrétan, és egyértelműen beteg, vagy rosszul van, az egy más helyzet. Ha mondjuk összeesik a folyosón, akkor mindenkinek, aki észleli, kötelessége a tőle várható módon segítséget nyújtania. De pusztán feltételezésekre alapozva traktálnia nem, és nem is illik.

"Nehogy a főnök legyen a hibás"

Mert bizony nem a főnök a hibás. Nem óvodás korúak vagyunk, hogy anyuci-apuci nézze minden rezdülésünket. Felnőtt emberek vagyunk. Egy embernek pedig saját felelőssége, hogy mit csinál az egészségével. A munkahelynek csak annyi a felelőssége, hogy biztosítsa a munkavégzés megfelelő körülményeit. A munkavállaló egy cselekvőképes egyén, a munkáltató pedig nem a gyámja, hogy futkározzon utána. Sőt, semmi köze hozzá, hogy egyébként mit csinál (ha az nincs közvetlenül negatív hatással a munkájára).

"És ha a betegség nincs 1 éves akkor mi van hm?"

Az van hm, hogy akkor fogja a kis lábacskáit, és a természet által adott értelménél fogva elballag az orvosi rendelőbe. Ott pedig elmondja az orvosnak a panaszát.

Te most komolyan ennyire életképtelen lennél? Vagy csak másokat nézel annak? Te csak akkor mész valahová, ha küldenek? Mert ha igen, akkor elég szánalmas életed lehet.

Az üzemorvos egyébként sem háziorvos. Neki az egyetlen feladata a munkaalkalmasság ellenőrzése.

Egyébként meg nincs kizárva, hogy tud róla. Csak mondjuk nem köti az orrodra. Nem mindenki szereti, ha a teljes munkahely az ő betegségén csámcsog. A jelek alapján (gyógyszert szed) elment orvshoz, a szakorvossal megbeszélték az optimális terápiát, emellett meg ameddig lehet, dolgozik. Hogy aztán mi a baja, gyógyítható-e vagy sem, ahhoz senkinek semmi köze. És tudod, attól, hogy a főnök is állandóan ezzel traktálná, ő nem lenne jobban.

Neked viszont nem ártana a pszichiátriát felkeresned, mert idegbeteg vagy, komoly indulatkezelési problémáid vannak.