Miről lehet beszélgetni a munkatársakkal, ha munkába menet összetalálkoztok? Velem van a baj, ha nem akarok beszélgetni ilyenkor?

Pacsi, hasonló vagyok e téren (is), mint te.

Egyedül szeretek lenni, így nem közeledek, ha valakit meg is látok.

A reggeli időszakban jó egyedül lenni, felkészülni a napra, fölösleges a small talk-ozás, tehát nem gond, ha zenét hallgatsz magadban. A másik fél sem biztos, hogy nagyon szeretne pofázni fölösleges dolgokról.

Miről lehet beszélni? Pl.: a napi munkáról, ha közös a feladat, vagy ha valami érdekes dolog történt valamelyik féllel az előző nap, akkor azt-, vagy pl.: a focit-, tehát semleges dolgot kibeszélni.

1: A foci szerintem nem feltétlen semleges téma, sőt, kényes tud lenni, ha valaki épp az ellenfél csapat vérbeli rajongója. Mondjuk ilyenkor is érdemes diplomatikus lenni, és betartani a józan ész diktálta ésszerűség kereteit.

Én átkérettem magam home office-ba, probléma megoldva. Az összes feladatot e-mailben kapom és küldöm vissza, ha nagy ritkán (mondjuk átlag félévente, háromnegyed évente egyszer) van olyan, amit így nem lehet megoldani, azt meg mindig az adott feladatra szabott online platformon kapom meg belépési felhasználónévvel és jelszóval, amit utána, miután feltöltöttem mindent és végeztem a feladattal,azonnal lát a főnököm.

Szerintem inkább azok készülékében van a hiba, akik azt veszik természetesnek, hogy a nap 24 órájában rendelkezésükre kell állnia mindenkinek.

Itt van például az "én idő", - amikor az ember a saját kis dolgait rendezi - akár fejben, akár fizikálisan.

Én ezt úgy hívom, hogy "boot-olás", - amikor a "rendszer újraindítást" végzi az ember a számára kedvező idősávban.

Sokan nincsenek tudatában annak, hogy létezik ilyen, - éppen ezért nincsenek tekintettel arra, hogy másoknak lehet ilyen.

Van, hogy találkozom munkába menet kollégával, de nekem nem esik nehezemre egy az egyben rákérdezni, hogy szíve szerint inkább elmélkedne magában tovább vagy beszélgessünk - és nem sértődnék meg, ha az első opciót választaná, mert nem csak udvariasságból szoktam ezt megkérdezni.

Nekem kell havonta kettő-három olyan nap, amikor egyedül vagyok otthon - és azt csinálok, amit akarok. Bármilyen meglepő, ezt meg tudtam beszélni a feleségemmel is és meg tudjuk oldani úgy ezt az igényemet, hogy senki nem érzi csorbítva a jogait vagy elnyomva magát. Ő megértette.

megmondom hogy nem akarok beszélgetni.

volt munkatársam akivel végig dumáltuk röhögtük a napot,megosztottunk már egymással bensőségesebb témákat,de ha végeztünk úgy mentünk haza hogy egy szót se váltottunk,tudtam h fáradt ő is,én is,és kész.

Más ha meg amúgyis úgy vagyok vele hogy sehogy és odajönne megmondom.neki h nem akarok beszélgetni,ilyen bonyolult