Mik voltak a legfurább kérdések, amit feltettek nektek állásinterjún?
Nekem az alábbiakat mesélték ismerősök:
-Milyen állat szimbolizálna téged? Miért?
-Mi az a 3 dolog, amire a legbüszkébb vagy? (Azokból, amiket eddig elértél.)
-Hogyan képzeled el magad 5 év múlva?
Illetve, olyan sokan mesélték nekem már, hogy általánosnak tűnik, de mégis olyan fura a „Mik a gyengeségeid?” kérdés. Erre mégis mit lehet mondani egy állásinterjú keretében? Ti ilyenkor olyasmiket mondtok, amik nem befolyásolják a munkavégzést?
Előre is köszönöm a válaszokat!
Ezek miért furák?
-Mi az a 3 dolog, amire a legbüszkébb vagy? (Azokból, amiket eddig elértél.)
-Hogyan képzeled el magad 5 év múlva?
Az első még jó is, le lehet szűrni pár dolgot abból, hogy valaki mire büszke, az állatos meg az 5 év múlva hogy képzeled el magad viszont idiótaság, sablon választ ad rá általában mindenki.
" „Mik a gyengeségeid?” kérdés. Erre mégis mit lehet mondani egy állásinterjú keretében? Ti ilyenkor olyasmiket mondtok, amik nem befolyásolják a munkavégzést?"
Keress rá neten, eléggé körbejárják a témát a CV írós-állásinterjú guru oldalak. Vagy olyat javasolnak, ami nem nagyon befolyásolja a munkavégzést vagy olyat, amit ki lehet hozni pozitívumként (pl. hogy igyekszel mindig hibátlan munkát kiadni a kezedből, ez szoros határidőnél lehet gond, de dolgozol rajta - ezt fontos hangsúlyozni - hogy felismerd, mikor élvez prioritást a gyorsaság a minőséggel szemben).
"Egyébként szerintetek ezeknek a kérdéseknek mi a célja? Szerintem az, hogy kizökkentsék az embert az eltervezett stratégiájából/ mondandójából azzal, hogy meglepik. És hogy őszinte legyen mindenképpen a válasz, hiszen nincs sok idő átgondolni."
A mire vagy büszke és hol látod magad 5 év múlva NEM különleges kérdések, szinte minden állásinterjún elhangzanak.
Az állatos vagy az ovis sem extrém teljesen - tudsz-e reagálni gyorsan, elméletileg az állatfaj is útmutató lehet (érted, oroszlán-bárány, de ez fasság, nem ilyen egyszerű az emberi psziché), az ovis meg az, hogy felhúzod-e az orrod/értetlenkedsz-e, hogy miért kérdezik ezt, illetve aki nem aludt, az kevésbé szabálykövető típus, ami megint fasság.
Ezek ilyen mind home-made pszichológiai kérdések, értelmük nem sok.
-Van gyereke?
-nincs.
-csokozni nem akar?
-nem...
-miért?
-van házam, és nem akarok gyereket.
-honnan van háza?
-vettem.
-mennyibe került?
-magánügy. Nem szeretném elmondani.
-na de mégis? Miért titok? És honnan volt rá pénze?
-meghaltak a szüleim és örököltem. Kielégítő válasz? (kamuztam)
-ömmm... Részvétem.
Öm... Mekkora ház amúgy? Mekkora a kert?
-most komolyan? Képet mutassak, vagy eljönne szétnézni? Tulajdoni lapot, adásvételit ne mutassak esetleg?
Nem is emlékszek már mi volt a vége, de még 2x rákérdezett a csokra hogy lakásfelújításra se akarom igényelni?
Másik ;
Gyári munkánál - miért szeretne itt dolgozni? Miért pont minket választott? Miért szeretne operátor lenni?
Én amúgy facility menedzsment, irodavezetés munkakörökben dolgozom többnyire, több mint 25 évet már, és inkább az unalmas, sablonos kérdések, rutin körök voltak többségben. Ilyen szempontból egy állásinterjú fordítva is szűrő: én mint álláskereső húztam ki a listáról azokat, ahol kínosan, unalmasan vagy szarul éreztem magam az interjú során.
Nőként agyfaszt kaptam attól, hogy tökmindegy hogy 22 vagy 42 évesen kerestem állást, mindig felmerült a kérdés, hogy van-e gyerekem éshanem akkor mikor akarok és mennyit...
A legszarabb az volt, amin 5 percet ültem úgy az íróasztal túloldalán, hogy a pasi szemben telefonált valakivel, fogalma sem volt ki vagyok, láthatóan akkor olvasta át először az önéletrajzomat, és bár próbálta elmagyarázni, mi lenne a feladatom, a mai napig nem tudom mit csinált a cég. Leginkább úgy tűnt, hogy a lusta, szervezetlen 5 fő adminisztratív emberke fölé keres irodavezetőt, aki rendben tartja őket és a külső partnerekkel kommunikál. Borzasztóan kényszeredett kérdezősködés volt az egész, biztos voltam benne, hogy nem hív vissza, nem is bántam volna. Ragaszkodott hozzá, hogy mondjak tól-ig fizuigényt, amit nem szeretek, de mindegy, mondtam. Felhívott a titkárnője, hogy be tudnék-e menni egy próbanapra, mondtam persze, egyrészt ha kifizeti, másrészt mondjon egy ajánlatot, mert ha nem egyezik az én elképzelésemmel, akkor nem megyek be próbanapra. Hát próbanapért ők nem szoktak fizetni, én meg nem szoktam ingyen dolgozni, beszélje meg a főnökével. Visszahívott, hogy de nem fizet, és hogy ez csak pár óra, és majd utána ad ajánlatot. Udvariasan közöltem vele, hogy nem kívánok bemenni. :D
Aztán Londonban éltem 4 évet, és ott az itthoni tök jó munkahelyeim és pozijaim ellenére be se hívtak sehová adminos munkára, úgyhogy elmentem az egyik legnagyobb angol áruházlánchoz karácsonyi temp eladónak, na az egy vicces állásinterjú volt. :D
Olyan kérdések voltak, hogy széttörik egy parfüm a földön, mindenhol üvegszilánkok, egy vevő a női ruhaosztályt keresi, a főnököd integet, hogy menj a kasszákhoz, mert sor van és egy másik vevő azt kéri, hogy nézd meg a kezében lévő termékből van-e más színű a raktában - hogy oldod meg? :D
Viszont Angliában SOHA nem kérdezték meg a gyerektémát. 2 helyen dolgoztam míg kint éltünk, MINDKÉT helyen a szerződés aláírása UTÁN a HR-s adott egy nyomtatványt, hogy ha van gyerekem töltsem ki, mert jogosult vagyok erre meg arra. De egyébként mondták mások, hogy ott sem ez az etalon azért.
Én mindig azt mondom, az álláskeresés olyan mint az ismerkedés, párkapcsolat. Keressük a megfelelőt.
Nyilván itt is vannak eltérések. Akinek nincs se sütnivalója, sem tapasztalata, és úgy megy állás keresni hogy "csak vegyenek már fel valahova" az egy teljesen más irány, mintha egy már tapasztalt, a tudásával tisztában lévő illető keres állást.
Nyilván adjuk el magunkat, de nem feltétlenül arról kell szólnia, hogy mi foggal körömmel küzdünk azért az állásért és igyekszünk nyalni. Simán csak felmérjük "egymást" a munkáltatóval.
Ezen keresztül reflektálva a gyengeségek részre:
Nálunk például kis cég révén "univerzálisabb" munkakörök vannak. Ha nincsen helyszíni, terepi munka, akkor a kint lévő emberek is bent ülnek irodában és onnan dolgoznak. Vagy fordítva.
Míg más cégeknél ez adott esetben teljesen elkülönül, aki kint van kint van, aki irodában az irodában.
Na mármost aki olyan munkát akar, hogy terepen mozog, az nyilván nem fogja nálunk jól érezni magát irodában. Ilyenkor nem baj, ha megmondja, hogy ő nem bírja az irodai papírmunkát. Persze, így nem ő lesz felvéve, de legalább nem 1-2-3 hónap múlva mondja azt, hogy viszlát, hanem még időben kiderül. A munkavállalónak is jobb ha jó helyre kerül.
Vagy teszem azt, egy nagyobb cég tud adni annyi munkát, hogy helyben is van projekt. A mi cégünk meg kisebb kapacitásokkal rendelkezik, adott esetben távolabbi projektekre is kell pályáznunk.
Itt nyilván nem mindegy, hogy adott esetben a projektrésztvevőknek le kell költözni tulajdonképpen 1-2-3 évre is egy adott helyszínre. Vagy napi órákat ingázni.
Én simán megmondanám, mi az amit tudok, mi az ami kevésbé megy. Például van munkatársam, akinek van türelme, kitartása egész nap a segédmunkásokat hajtani, mert ha 2 percre nem figyelnek rájuk, akkor eltűnnek. Na nekem ehhez nincsen affinitásom.
#18 Nekem a próbanapos mellett a próbaidős alkudozó a kedvencem.
Amikor azzal jönnek, hogy hát próbaidő alatt csak kevesebb összeget tudna fizetni, mert hát ha nem válok be az a cégnek pénz meg kockázat. És általában ezt is úgy tálalják, hogy "próbaidő után meglátjuk".
Én meg megmondom, hogy bocsánat, de leszarom, hogy a cégnek mi a kockázat, ne az én káromra kelljen már járjak dolgozni. Egyrészt egyszeri dolgozónak jobban fáj az ilyesmi, másrészt meg ő akarja a munkámat, akkor fizesse meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!