Ha nem számítana a pénz, dolgoznál?

Egyetértek én is veletek, az ideális az lenne, és nem gondolnám lehetetlennek. Nehéz kérdésekhez érkezünk ezzel, az a gond. Valahol ott körül kötünk ki megint, hogy mi a rendeltetése az egyénnek, az egyes embereknek. Van pár egzisztenciális válság kicsi hátam mögött, és bár nem érzem úgy, hogy biztosan tudom, miről beszélek, azért erősen javaslom átgondolásra a következőkben tálalt egyszerű meglátást, egyszerűen mert egy kérdésekkel teli önfejlesztő útkeresőként indult ismeretlen barátotok élettapasztalataiból merít.

Szerintem a kiteljesedés nem létezik önmagában. Nem azért létezel, hogy kiteljesedhess és kész. Több dolog létezik egyszerre, ez egy csomag, nem egyszavas megoldások segítenek megérteni. Csomag, ami egyszerre érdekes, szerethető, gyönyörű és vicces, miközben ugyanúgy nehéz, visszataszító, ellentmondásos (de teljesen), és összességében érthetetlen, értelmetlen, vagy valami nagyon hasonló.

Jár nekünk az önmegvalósítás nyilvánvaló hozadékaként rahedli kudarc, nehézség, szenvedés, elveszettség. Ezek átmenetiek, de se vége, se hossza az úgynevezett önmegvalósításnak ezen a pár évtizednyi halom lehetőségen neked, tehát a szenvedést és szomszédos dolgokat nyugodtan elfogadhatod szükségesnek. Aztán hogy mikor szükséges rossz, mikor értelemszerű velejáró, mikor valamit valamiért, mikor cél szentesítette eszköz, mikor elfogadható hátrány, mikor kezelendő gond, mikor megoldandó probléma, mikor egyszerű vállvonás, mikor szépség felfedezése a rosszban, és ugye mikor leng ki a mazochizmus skálán akár koppanásig, az tényleg, tényleg a te felfogásod, lelki alapállásod, gondolkodásod, megszokásaid, ésatöbbi függvénye a legtöbb esetben.

Én ennél tovább mennék: a folyamatos, vállalható (te döntésed szerinti) mértékű szenvedés könnyen lehet értelmes fizetség önmagad legkomolyabb megtalálásához, jó tempójú haladáshoz, komoly tanulságok rövid úton levonásához, stb, döntően shortcut lehet a számodra helyes irányba, és képes vagy gyakorlással edzetté válni ebben. Akad, aki annyira megértette ezt, hogy földi poklot vizionál magának, és gőzerővel önostoroz, na ezt a nyúlüreget volna jó bármi áron elkerülni, például felfogva az egyszerű tényt: addig kell vállald magad, ameddig tényleg tudsz is cipelni dolgokat. Semmihez nincs késő, ott lesz az ideje az erőművészkedésnek is, ha a fokozatosság szépen teljesül. Erőből lesz energia, mint amikor erővel emelsz valamit, és nő a helyzeti energiája, csak ez valami több, valami olyan energiaszerű izé, amit mintha sugároznál, ahogy megértettél dolgokat, és tolod azt, ami neked már nyilvánvaló.

Nem állítom, hogy kénytelen az ember a végtelenségig fejlődni, vagy hogy ez az egyedül igaz út egyáltalán. Inkább ez egyfajta intelem, ami megmutatja, mi kerülhet a destruktív természetű lustaság helyébe (ugye van ám konstruktív lustaság is, számtalan jó példával). Vagy Márai Sándor szavait kölcsönvéve: "a jóra való restség" feloldására.

Mindemellett nem "kell" semmit követned, egyedül neked van alkalmad jól átgondolni, hagyni magad ráérezni, és végül esélyesen igen értelmesen eldönteni, mi a te vállalásod. Általában elég durván édes vállalás ez, pont a jó szenvedéseid erejéig elegendő célszerű mazochizmussal, ami kiadja, hogy legkésőbb utólag beláthasd: megérte.

Természesen vannak szerencsés kanyarok, bónuszpályák, kedélyes úton, másféle tanulságokat szolgáltató szakaszok is, amik szinte bemutatják, hova érkezhetnénk, ha végre ott tartana a felfogásunk, ahol emberhez méltó kultúrkörbe születve kb szükségszerűen jutna. Nyilván valami "kint" sincs rendben, de a hatalmad "bent" működik, ott érdemes alkotni, ott érdemes figyelni és tanulni, ott lesz a "kinti" megoldás összes kulcsa mindannyiunkban. Adja az Isten, hogy kellően bekattanjon (a jó értelemben) egy bő kritikus tömegnyi jóravaló, derék ember, legyenek valós megmozdulássá, segítsenek a lassabbaknak megérteni a jót, és mielőtt összeomolna ez a bolygónyi, hihetetlen és hatalmas rendszer, álljon le ez a kártékony faj a tarthatatlan dolgaival egyszer és mindenkorra, teljesedjen ki egy nagy egészként előbb vagy utóbb, váljon alkalmassá a valódi küldetései felismerésére is teljesítésére, Isten segítségével, ámen.

Tarts egy kis szünetet, drága barátom!

Nem dolgozom. Nem a munkahely es alkalmazotti viszony adja meg az elet ertelmet, hanem ertelmes tevekenysegek, tervek, erdeklodesek.

Igen van penz, ezert nem. Szinte sosem unatkozom, raadasul rengeteg BBC radiomusort hallgatok kozben - bar magyarul lenne ennyi jo -, es tudomany, a vilag kulonbozo tajain elo emberek tortenetei, vilagirodalom, a kertem, barmi, ezer es millio dolog van a munkanak nevezett dolgon kivul. Nem veszem el mas elol es az a penz adni nem adna hozza, raadasul attol meg haboruk vannak ugyis, nem olyan vilagban elek, amilyenben szeretnek.