Ha nem számítana a pénz, dolgoznál?

"Ez tényleg egy rabszolga faj"

Javaslom, nyisd ki a szemed kicsit! Nézz körül a rejtett erőforrásoknál, mit csinál, amelyik nem dolgozik soha semmit! Szerinted ül a seggén? Nyilván szán időt az édes életre, de reggel szerinted nem mozgatja semmi, nincsenek ötletei, nem vágyik semmire, amit el is tudna érni?

Te nem éreznéd rövid úton fájdalmasnak és unalmasnak a szórakozást? Egyszer próbáld ki szerintem, hozd össze valahogy! Bele lehet bolondulni, ha nincs konkrét haszna a létezésednek. Nem rabszolgaság, hanem egymás szolgálata, csapatjáték, ez maga az emberlét. Megrögzött magányos farkasként mondom: nincs olyan, hogy ténylegesen egyedül csinálsz bármi jelentőset. A tudást másoktól szerzed, amit csinálsz, az más embereknek készül (ők fizetnek végtére is), a visszajelzéseket kénytelen vagy gyűjteni, és a köztudatban kell maradj, gondoskodnod kell a jó megítélésedről. Ismétlem: bármi jelentős dolog esetében. Marginális dolgok hajszolgatásával el lehet lenni, nem lehet mindenki nagyravágyó ugye, de akkor is eljön az a pont, amikor szinte kényszeresen megismered magadat annyira, hogy kinevezel egy fő irányt, amiben kiteljesedhetsz. Ha nem így lenne, akkor lennél csak igazán rab, a korlátaidé, az állat szintjén létezésé.

NEM

És ez nem egyenlő a tétlenséggel

Azzal foglalkoznék amit szeretek csinálni, ha abból van bevételem az is jó ha nincs az is jó.

De rengeteget utazgatnék, rengeteg helyet felfedeznék a világban... sporteseményekre járnék, koncertekre az egész évben...

Kihasználnám hogy amire eddig nem volt se pénzem se időm... és most mondjuk van... akkor bepótoljam.

Imádnám.

Biztos, hogy nem.

Találnék olyan hobbit, ami leköt. Aki azzal jön, hogy olyan munkát kell keresni ami nem munka, hanem hobbi, butaság. Már maga a kötelezettség, hogy valaki számít rám megterhelő, hisz függök mástól, nem tehetem amit akarok.

#34

Én a szabadságot, a kényszerektől mentes létezést tartanám méltó emberi létnek, nem pedig azt, hogy "eladom magam".

Az iga, a munka az, ami állatias. A munka az igáslónak való.

Amit szívesen csinálnék, az hobbi, alkotás, nem megélhetési kényszerből, nem hálátlan tömegekért, hanem magam örömére. Onnantól kezdve, hogy a hobbiból munka lesz, belevegyül egy bizonyos kényszer, már akkor is csinálni kell, ha nincs kedvem, mert meg kell élni belőle és már el is veszti ezzel a varázsát. A munka rabiga. Tulajdonképpen, aki munkára adja a fejét, az is koldul, munkáltatóknál kell kuncsorogni hogy ne halj éhen, rabságba állhass, eladhasd fillérekért a drága idődet, amit tölthetnél mással is. Rendkívül szánalmas az egész.