Szemét vagyok, amiért felmondok?

Szerintem nem. A próbaidő erre való, hogy a munkavállaló is nemet mondhat ám próbaidő alatt. Gondolj bele hány ilyen eset van fordítva. Az állásinterjún hízelegnek, hogy milyen jó itt, majd mégse vagy nekik szimpatikus, nem jöttél be nekik és lelkiismeret nélkül küldenek el, mondván, hogy a próbaidő az ilyen. Erről szól. Őket se érdekli, hogy mikor lesz újra munkád, vagy hogy addig miből élsz, miből fizeted a hiteled.

Akkor minek legyen lelkiismeret-furdalásod?

Nyugodtan mondj fel és igaz nem kell indokolni, de azért tedd hozzá azt is, amit ide leírtál, hogy elérték, hogy ne érezd jól magad. Igazából kiadhatsz mindent, hiszen nincs tétje. Talán magukba néznek, és másképp viselkednek az utódoddal. Van ahol csak a munkatársak szemetek, de van ahol a főnök is benne van. Végül is mindegy, mert te leszel a szár szemét. Ha nem tipik kkv, és esetleg nincs benne a főni, akkor még az is lehet hogy még tudjátok beszélni a dolgot.

Én amikor felmondtam borítottam a bilit, hogy érezzék a törődés.

(folytatás)

De persze te látod-tudod-érzed, hogy csak amiatt lépnél, hogy nem érzed jól magad, vagy tényleg úgy látod, hogy nem neked való, ez utóbbi esetben sztem lelkiismeret furdalás nélkül léphetsz, s meg is indokolhatod. Sztem sem neked, sem neki nem lenne jó, ha így dolgoznál ott, hogy nem érzed neked valónak a munkát.

Nem.

Próbaidőn vagy, aminek pont ez a funkciója. Fordítva is gondoljuk el: vajon a főnök lelkiismereti kérdést csinálna abból, hogy próbaidő alatt felmondjon annak, aki nem felel meg az elvárásainak? Ugyan már...

Hogy nem szeretné, ha felmondj, mert úgy feleslegesen tanít be? Persze. Te meg nem szeretnéd, hogy pocsék munkahelyre kerülj. A helyzet az, hogy - hacsak nem tényleg nagyon jó köztetek a viszony, és valami hiper-szuper helyről van szó - nem érdemes mártírkodni, már csak azért sem, mert ők sem mártírkodnának érted.