Mennyire "folytok bele" a munkahelyetek szociális életébe?

Fiatalabb koromban beszélgettem, vegyültem. Barátságos voltam. Eredmény : minden balf4sz jelölgetett facebookon, dugni akartak, pletykáltak, kitárgyaltak.

Ma már inkább vagyok bunkó. Nem haverkodni járok be, hanem a pénzért. Forduljon fel mindegyik, az sem érdekelne.

Nem viszem túlzásba, - elsődlegesen munkahelyként tekintek a munkahelyemre és az érzelmeket, alkalmakat próbálom nem ott megélni.

Ellentétek mindig lesznek, - mert én nem fogadom el, ha az alkalmazkodást csak egyoldalúan tekintik természetes viselkedés formának. Bárkivel képes vagyok együttműködni a munkám során, de csak kétoldalú megközelítés mentén.

Sok emberben nincs meg erre a szándék, ezért távol tartom magam az álszent szerepjátékoktól, ha módomban áll. A felsoroltak miatt nem veszek részt szívesen és önszántamból "csapatépítőkön", álszent "ünnepléseken", ha lehet, mert vallom, hogy nem egy pohár alkoholmentes pezsgőtől és egymás rendszeres, tartalmatlan körbe udvarlásától fog hatékony és együttműködő közösséggé kovácsolódni egy munkahelyi közösség.

Volt idő, amikor elkezdte erőltetni nálunk a főnökség a "csapatépítőket", de felnyitottam a szemüket, - hogy a problémák nem egy fürdőkád pacal pörkölt közös felzabálásától fognak megoldódni, hanem attól, hogy odabent, helyben és azonnal megkeressük a megoldásuk módját, ill. meg is oldjuk azokat, ha tehetjük. Nem nagyon akarták elfogadni, de végül belátták, hogy a közös zabálással, ivászattal egybekötött képmutatás sehová nem vezet.

Ez a "csapatépítősdi" is nyugatról lett behurcolva, - mint oly sok más hülyeség is, - de azt mindig figyelmen kívül hagyják az ilyen és hasonló dolgokat erőltetők, hogy ez egy teljesen más környezet, amely nem feltétlenül alkalmas arra, hogy befogadja ezeket, mivel itt teljesen más az emberek életszemlélete, más az emberek gondolkodása, morálja, szellemi igénye és a környezet is más, amiben élnek.