Van olyan munkahely, amit igazán lehet szeretni?

Pultos voltam egy sörözőben

Ott is vannak nehéz napok, de szeretem az embereket, szeretek beszélgetni, ismerkedni, nagyon jókat tudok nevetni a vendégeken

Én imádom a zenét , a jó hangulatot, ezért imádom mikor esténként kérik a zenegépen a zenéket, táncolunk, énekelünk. Minden napom szórakozásnak élem meg. Illetve éltem.

Mert most már van egy 1,5 éves kisfiam akivel itthon vagyok, és fogalmam sincs hogy hova megyek majd most dolgozni amit ennyire szeretni fogok 😬

Igen. Én a kutatásra tettem fel az életem. Szeretem eleve a szakmám, szerettem korábban is, de mindig kacérkodtam a gondolattal, hogy visszamegyek doktorira és kutatni is fogok benne. Dolgoztam pár évet multinál több helyen is, mindenhol ugyanaz volt a forgatókönyv: az elején még izgalmas volt, szívesen csináltam, éreztem, hogy fejlődök, aztán egy szellemi mókuskerékbe keveredtem, ahol már nem kell gondolkodnom, hanem rutinfeladataim vannak meg fárasztó formális baromságok. Belefásultam, úgy éreztem, sorvad az agyam. Az meg külön frusztrált, hogy az utolsó munkahelyemen egy olyan ember volt a szakmai(!) felettesem, aki alig 2 éve nyúlt egyáltalán a témához, mert a saját szakterületén lett lead, amit azóta nem volt kedve csinálni és elhitte, hogy minden máshoz is ugyanúgy ért. Csodálom, hogy nem rúgtak ki, mert voltak elég kemény vitáink, olyan gusztustalan szinten hülye volt a szakmához, hogy rendesen felcseszett a barbárkodásával. És neki kellett volna szófogadnom. A-a.

Aztán beiratkoztam egy levelező msc-re és sok szimpatikus oktatóm volt, akiknél elkezdtem utánakérdezni a doktorinak, mert legutóbb, mikor még alapszakon máshol egyetemista voltam, eléggé azt hangsúlyozták, hogy csak akkor érdemes nekiállni, ha eltartanak közben, mert rettenetesen alul leszek fizetve és sok szempontból ellehetetlenít a karrieremben, mivel nem dolgozhatok mellette, stb. Pár embernek sikerült az ellenkezőjéről megnyugtatnia itt és nagyon segítőkész, lelkes bagázsnak tűntek, a témavezetőm gyakorlatilag önként ajánlkozott fel. Úgyhogy el mertem engedni a multis állásom és be mertem vállalni a képzést és életem legjobb döntése volt. Idő közben találtam egy részidős kutatói állást és most azt hiszem, ott vagyok, ahol lenni szeretnék. Minden nap van újdonság, minden nap van valami, amit eddig nem tudtam, nem kell dögunalmas meetingeken a rohadásig hallgatnom más napi beszámolóját, nem igénytelen buta emberekre kell felnéznem indokolatlanul, hanem tényleg értelmes dolgokkal foglalkozunk és a szaktekintélyeknek van tekintélye.

Van olyan, amit nem lehet? Még a kinzást is élvezik, akik ezt melózzák...

Én kertészkedek. Imádom aránylag. Bár inkább tanitanék spirituális bölcseket arra, hogy hogyan legyenek istenek, és hogyan tanitsanak, de ilyen meló nincs.

Szabadban vagyok napi 9 órát, messze a bűztől, nagyon jó kollega és a főnök is, de ez most neked mindegy talán.

Nincs mit csinálni, már az első nap után sem volt izomlázam. Mármint van mit csinálni folyamatosan, csak..., kb semmi erőfeszités. Gondolkodhatok napi 9 órát, élvezhetem a győőőőnyörű környezetet.