A különböző korosztályok hogyan viszonyulnak a munkahelyek megtartásához? Felmondáson gondolkodtok amennyiben a jogaitok érvényesülését veszélyben érzitek? Mekkora a lakóhelytől a távolság? Ki dolgozik távmunkában?

Milyen összefüggéseket?

Cseszheted a támogató közeget, ha nem engedheted meg magadnak a felmondást

Szerintem ez szakmától függ inkább, mint generációtól. Nekem elég keresett a szakmám, maximum egy hónapon belül el tudok helyezkedni máshol, ha váltok is.

Onnantól kezdve, hogy tudom magamról, hogy van rám kereslet, nem fogom elviselni azt, amit nem muszáj. Ha nagyon nagy a gáz, már próbaidő alatt elköszönünk egymástól, ha nem, akkor általában adok a probléma megoldására magamnak egy hónapot, ha azalatt nem tudom megoldani a cégen belül a problémát, akkor majd megoldom a cégen kívül.

Nem támogat senki, van nagyjából 3 hónapra elég tartalékom, plusz a lakástakarék, amihez nem szívesen nyúlok ilyen helyzetben, csak legleglegvégső esetben. Eleve nem vállalok olyan munkát, ahol nem dolgozhatok otthonról akárcsak 50%-ban, úgyhogy ezzel nemigen lehet megtartani.

#23

Semmire sincs garancia sajnos és erre a szüleim az egyik legjobb példa. Nekik körülbelül 25-30 éve nagyon ment a vállalkozásuk (anyukám a ruhaiparban dolgozott, apukám restaurálással foglalkozott), gyakorlatilag abból a pénzből tudtak nyugdíjba menni. Rá nagyjából 15-20 évvel teljes pangás mindkét területen. Főleg a ruhaiparban, ahol mostanra begyűrűzött a fast fashion és eldobhatóvá váltak a göncök, mert annyira rossz az anyagminőség, hogy nem érdemes javítani sem. Én alapvetően úgy gondolom, hogy leginkább azzal lehet védekezni az elértéktelenedés ellen, ha bedolgozod magad a szakmába, mikor épp jól mennek a dolgok. A szüleim is a 10 évvel ezelőttről ismert visszatérő vendégeiknek dolgoznak már csak, meg az ő ismerőseiknek, illetve nálam is egyre inkább az a jellemző, hogy mindenféle specializálódással és egyéb továbbképzéssel futok úgymond a vesztem elől, ami (műszaki területen dolgozom) a szakma alsóbb rétegét már utolérte. Érdemes egy dologban jónak lenni, főleg a digitális világban, mert az a szomorú igazság, hogy trend ide vagy oda, egy új rendszert felhúzni mindig drágább, mint a régit foltozni. Hiába megy ki a divatból valami most, még 10 év múlva is bőven lesz nyoma annak a trendnek a piacon és kelleni fognak 10 év múlva is olyan emberek, akik a meglévő őskövületet karban tartják. Lásd például a gazdasági területen az excelt/VBA-t vagy az IT-ban a PHP-t. Ma már más a divat, mégis csomó helyre keresnek ilyen szakembereket. Ha több lábon állsz, nyilván több irányba tudsz lépni, de kifejezetten egy szakmára vonatkozóan én ebben látok esélyt a túlélésre.

29 éves vagyok. Eleinte kerestem az ideális munkahelyet, de mindenhol van valami. Volt, hogy felmondtam a jobb reményében, de nyár volt, leállások, így hónapokig nem találtam semmit. Ezt követően jöttem a jelenlegi munkahelyemre, ahol már az elején is szar volt, de jött a covid, na meg az előzményeket tekintve nem mertem csak úgy lelépni más lehetőség nélkül. Persze munkát találtam volna, de szeretnék a szakmámban dolgozni. Aztán úgy voltam mindig, hogy még bírom, még bírom, de már annyira fusztráló a vezetői hozzáállás, hogy tikkel a szemem, este alig bírok elaludni és reggelente húzom az időt (=mindig elkésem).

Most oda jutottam, hogy még valami és felmondok, illetve elkezdtem jelentkezni új helyekre.

Kb.20 percre lakom a munkahelytől, de ha csak a cseszegetést kapod, akkor szerintem lehet a szomszédban is. Megtakarításom van, tehát éhen nem halnék, de sajnálom felélni.