A különböző korosztályok hogyan viszonyulnak a munkahelyek megtartásához? Felmondáson gondolkodtok amennyiben a jogaitok érvényesülését veszélyben érzitek? Mekkora a lakóhelytől a távolság? Ki dolgozik távmunkában?

Nem tudom mennyire számítok fiatalnak. 28 vagyok. Az eredeti szakmámban (jogász) nem tudtam elhelyezkedni, vagyonőrködök, vagy dolgoztam már pl bolti eladóként, betanított minőségellenőrként is.

Abszolút nem tűrök el semmit. Boltban is ha beszólt a vevő, leordítottam. Sz4ros minimálbérért nem fogok semmit se lenyelni. Nem végzek el több feladatot se, mint ami a munkaköri leírásomban van.

Általában mindig felmondtam próbaidő alatt. Nem akarom lekötni magam nevetséges fizuért egy rossz helyen. Egyik sz4r munkából mentem a másikba.

Most kb fél éve munkanélküli vagyok, mert nem akarok műszakozós munkákat elvállalni. Nevetséges a fizu. Nem szeretek éjszakázni. Ennyi az élet? Inkább vagyok munkanélkülin, lomizok meg mi egyebek. Ugyanúgy kijövök, mintha 3 műszakban güriznék.

Nem is akarok már dolgozni. Nem kifizetődő.

Ha vissza akarnék menni dolgozni, könnyű lenne. Mindig keresnek éhbérért embereket.

Jobb helyekre sose kerülnék be, mert nincs ismerősöm aki bevinne.

Én 32 vagyok, és nekem a pszichológus segített sokat abban, hogy nem leszel attól kevesebb, és nem hagysz cserben másokat azzal,ha egy rossz közegből távozni akarsz. Saját magadat ne hagyd cserben elsősorban. Covid első hulláma alatt voltam munkanélküli majdnem fél évig,az akkori párom segített anyagilag (az albinak nagyobb részét állta egy ideig, míg nem találtam munkát),de a szüleim is mondták, hogy ha pénz kell, szólhatok nekik (pedagógusok). Szerencsére amúgyis volt elegendő tartalékom, de a támogató környezet nagyon sokat számít. Már csak lelkileg is.

Tavaly 2 felmondásom is volt,az egyiknél a toxikus környezet,a mentális tönkremenetel volt az ok, sokkal tovább bírtam a kelleténél. A másiknál próbaidő alatt mentem el, mert magamhoz nem éreztem méltónak a munkát. Tudom, furán hangzik,de iszonyú nagy visszaesés volt a feladatkör, semmi sikerérzet. Mindkettőnél a terapeutám adott rengeteg megerősítést a döntésemben. Most jó helyem van, bár nem tökéletes,de végre tetszik a munka, a fizu ugyan lehetne jobb,de minden nem lehet tökéletes. Majd lesz valahogy:)

#13 teljesen megértelek, és abszolút egyetértek a gondolkodásoddal. Apukád meg a korosztálya még úgy nevelkedett, hogy a munkát úgy becsülöd meg,ha mindent elviselsz és életed végéig ott maradsz. Meg is látszik sokukon ennek a gondolkodásnak a jótékony hatása. Milyen jó, hogy most már több a lehetőség,mint az ő idejükben. Az egészség a legfontosabb, ha minden nap ezt kockáztatod, és undorod van a helytől, akkor nem kell ott maradni. Sok sikert az új helyen! :)

#12 voltam

22 vagyok.

Volt munka amit egy hét után otthagytam, aztán volt egy hosszú amit suli miatt kellett, mert mellette nem tudtam csinálni.

Az a tapasztalatom, hogy boldog társadalom NINCS boldog egyének nélkül. De ha kisebb egységet nézünk, egy munkahelyen is akkor teljesít a legjobban valaki, ha szereti amit csinál, és itt nem tündérmesére kell gondolni; hasznos, produktív munka ami közel áll hozzád, befogadó, segítő, nagyrészt normális társasággal, ahol jól érzed magad.

Fiatal nő vagyok, nem csúnya. Vagyis pont az a csoport, akit imádnak hülyének nézni, lealacsonyítani, akivel lehet beszélni ahogy csak akarnak, és ez sokszor már interjú alatt is kijön.

Hát nem. Nyilván egy darabig nyelek, utána megpróbálom 2x a problémás emberrel/emberekkel normálisan megbeszélni, ha nem megy akkor a fölöttünk álló közvetlen főnök, ha abból se lesz semmi akkor felmondás.

Szerintem már a 40 alattiakkal ezt szintén nem lehet megtenni. Persze, egy vidéki faluban ahol a 40 km-re lévő gyár az egyetlen munkahely, neked pedig 8 általánosod van az más helyzet, nyilván nem erre gondolok.

De hogy én nem azért tanultam/tanulok hogy szharba se vegyenek, az is biztos.

Ugyanez az anyagiakkal. Nem vagyok hajlandó leadni abból a normális, nem luxus életmódból, ami szerintem mindenkinek kijárna képzettségtől függetlenül. Igenis járok edzeni, pszichológushoz, néha étterembe vagy szórakozni, odafigyelek hogy milyen kaját eszem (különösen azért mert PCOS-em és ebből következő IR-em is van), és kinézni is szeretek valahogy (ami NewYorkeres, Reservedes vagy turis ruhákat, havi 1-2 1500 forintos szemöldökszedést, félévente egy fodrászt és kb évi 2-3 cipőt jelent).

Persze, természetesen egy ilyen életet finanszírozó fizetést nem képzetlenül, alibi munkáért várok el, viszont az emberi bánásmódot, munkavédelmi törvények betartását mindenki ugyanúgy megérdemelné.

Régebben amíg fiatal voltam, könnyen felmondtam és tovább léptem, ha nem stimmelt valami. Ahol viszonylag jól elvoltam, ott kb 5 évig húztam, aztán vagy jött valami kavarás ami miatt nem lett jó, vagy új kihívás után néztem.

Idősebb koromban már nehezebben váltottam, nem is kapkodnak annyira a munkaerő piacon 40-50 felett az emberért. A legutolsó egy nagyon jó hely volt, munka, környezet, természet szempontjából, innen szerettem volna nyugdíjba menni, de a nagyszerű kollegáknak ez sem volt jó, loptak, sz.rt kevertek, munkát kerültek, hazudoztak, ezekben partner volt nekik a vezetés is, így nem maradt más számomra, mint innen is tovább lépni. Jelenleg nincs semmi, a tartalékom élem fel, de eléggé ember gyűlölő lettem ahhoz, hogy inkább kihúzzam így valahogy, ameddig csak lehet, mint megint idiótákkal kelljen bajlódnom.

Teljesen nem tudom magam függetleníteni, hivatalos ügyeket időnként intézni kell, kaját vásárolni el kell menni, befizetni valókat rendezni kell, de kb ennyire korlátozom a kapcsolatom a világgal, meg a gyakorira 😅!

Nem élek nagylábon, de azért elég sokminden érdekel, aminek neten utána tudok nézni, vannak hobbik amivel lekötöm magam, stb... Szóval most jól elvagyok így.

35f

Szerintem aki nincs valamiért kiszolgáltatott helyzetben az könnyebben vált. Mivel nincs hitelem, saját házban élek nehezebben tudnak megfogni, van tartalékom is de ahhoz nagyon nem szívesen nyúlnék. Ahol eddig bepróbàlkoztak a lelki terroral az lett a vége hogy otthagytam őket. Most is váltáson gondolkozom, szeretnék tanulni még munka mellett.