Mennyi volt a legtöbb idő munkanèlkülikènt nektek?(Depresszió miatt plul)?

Aki hónapokig, évekig nem csinál semmit, az miből, hol él??? Ennyi tartalékotok van félretéve??

Én igyekszem spórolni, de 2-3 hónapnál tovább nem lenne elég a pénzem :(

Valaki nem tud elhelyezkedni, vagy a fizikai/mentális állapota nem olyan, hogy el bírná látni a napi feladatait. Ilyenekre nem gondoltatok? Pontozgassátok csak le azt, aki több ideig nem dolgozott. Ettől még nem lesz kevésbé hasznos a válasza, hisz a kérdés az volt, kinek mi volt a leghosszabb idő, míg nem dolgozott. Így nincs rossz válasz.

Sokan elbagatellizálják a depressziót és a szorongást, pedig bizony van, hogy emiatt nem képes az ember munkába állni.

"Sokan elbagatellizálják a depressziót és a szorongást, pedig bizony van, hogy emiatt nem képes az ember munkába állni."

Ez valóban így van, de azért évekig nem lehet indok, nem mellesleg orvoshoz kellene fordulni, de én sok ilyen betegen azt látom, hogy cseszik rá, mert kényelmesebb a netflix előtt dögleni pizsamában, és sajnálni magam + lehúzni a mentálisan a hozzátartozókat is. És ha azt mered mondani menjen dokihoz még ő háborodik fel, hogy nem bolond, és amúgy is az ő problémáján ugysem lehet segíteni. Nyilván nem a legjobb pláne TB alapon az ellátás, de aki meg sem próbálja azt valahogy nem tudom sajnálni...

#28, #29-es válaszolóknak:

Ez erős általánosítás, hogy a netflix előtt döglik és nem tesz semmit a mentális egészségért. Látszik, hogy neked még ilyenben nem volt részed, kívánom, hogy soha ne is legyen. De ti azért kedvesen lepontoztatok. Sokat elárul rólatok ez. Néha nem ártana egy kis empátia, illetve az, hogy ne bántsuk azt, aki esetleg hosszabb ideig nem dolgozott. Általában ez senkinek sem egy jó érzés, nekem is rossz volt, mert szerettem volna dolgozni.

A depressziónak is vannak fokozatai. Valaki annyira az lesz, hogy már semmi nem érdekli és akár már azon gondolkodhat, hogy nem bírja tovább, nem szeretne tovább élni. Ez nem döntés kérdése, hogy "csessze meg, én nem is akarok depressziós lenni, holnaptól nem leszek az", hanem ez egy igen erős érzés, ami kihat az egész elmére és az adott ember életére is. Segítség kell nekik, ez tény, és hidd el, akik ilyen mélyen vannak, azok kérnek is segítséget. Aki meg a netflix előtt döglik és nem akar csinálni semmit, az lehet, hogy valójában nem is depressziós, csak egyszerűen lusta, és jó neki úgy, ha nem kell dolgozni járnia. Vannak ilyen emberek is. Ne keverjük össze a kettőt. Bár sokaknak úgy jöhet le a depressziós embernél is, hogy nem csinál semmit, tehát értéktelen és lusta. Pedig lelkileg lehet olyan mélyen vagy, hogy nincs ereje kikelni sem az ágyból, semmi nem okoz örömet neki. De aki ilyen mélyen van, az kér segítséget, legalább a szeretteinek szól róla vagy a szerettei észreveszik. Ilyenkor nem szokták elutasítani a segítséget. Nekik sem jó az, amiben vannak, a depresszió egy rohadt nagy küzdelem tud lenni. Ilyenkor jól esik nekik az érzelmi támogatás, hogy éreztessék vele, hogy van kiút, és mellette állnak.

Bár igaz, hogy nekem nem elsősorban a mentális problémám miatt nem volt másfél évig munkám (pedig szorongtam, depressziós is voltam), hanem hiába pályáztam bárhova, legtöbbször az elutasítás jött vagy válaszra sem méltattak. A mentális egészségemért pedig folyamatosan tettem, szakemberhez járok jelenleg is. Most vettek fel dolgozni egy céghez, több, mint 1 év után.

És, hogy miből éltem meg eddig? Hát, nekem volt félretett pénzem bőven, plusz spóroltam, nem költöttem ész nélkül a pénzem. Alkalmi munkákat is vállaltam néha, mert hát nem volt más. A lényeg, hogy nem más pénzét költöttem, megoldottam magamnak mindent. Ettől függetlenül nem volt jó nekem sem, hogy nem dolgozhattam.

Örülök, hogy más talál magának egyből munkát, de nem mindannyiunk egyforma. Függ ez attól is, hogy ki hol él, milyen végzettsége van stb. Sajnos a környék, ahol én lakom, nem bővelkedik álláslehetőségekkel. Amik voltak, oda mind beadtam az önéletrajzom. Ennyi időbe telt, mire felvettek valahova, de talán ennek így kellett lennie, mert sokkal jobb helyet találtam, mint azt gondoltam volna.