Más is unja mások gyerekeinek a sztorijait? Vagy csak azért utálom mert nincs gyerekem? Miért nem lehet értelmes dologról beszélni?

Nincs gyerekem, nem igazan erdekelnek, de onmagaban a sztorihoz jol viszonyulok, ha nem monolog. Ha valaki barmirol szinte onmaganak beszel, az horror. De ha normalisan mesel, meg a szerintem eredetileg erdektelen gyerek-temaba is belehelyezkedem.

Mas kerdes, mikor eves kozben a gyerek arcureg-valadekarol beszel. De ez nem is gyerek vagy nem gyerek kerdes, hanem tapintatlan egocentrikus meselo.

Nekem szerencsére normálisak ilyen szempontból a munkatársaim. Csak az egyik hozta fel egyszer a gyerek témát, látta, hogy engem nem érdekel. Azóta nem erőltette.

Az általad felvázolt esetben szerintem meg nem feltétlen a gyerek téma volt a gáz, hanem hogy oda nem illő megjegyzései voltak a munkatársadnak. Bunkóság valakit félbeszakítani, de gondolom az illető gyerek előtt is ilyen volt.

És most jön a csattanó: addig örülj, míg csak beszélnek a gyerekről. Az az igaz gáz, mikor be is viszik. :D Akkor kezdődik igazán a műsor: "Köszönj szépen, énekelj, mondd el a versikét, nem vagy éhes, nem kell pisilni?"