Másnak is rémálom a munkakeresés?

6-os, aha de ugye tudod, hogy minden állami/magánintézmény olyan szinten tele van, hogy pl: Pécs városában hetekig állnak a várólisták, ha nem hónapokig.

Ha nem az egyetemi oktatás, a cél a magánpraxisok nyitása lenne, mert államiban pszichológiai ellátás a béka s***e alatt van, annyira kevés pszichológust alkalmaznak és ez nagyon nehezen fog változni.

Engem már nem érdekel az olyan emberek véleménye, akik lenézik a pszichológiát. Ha oktató nem lehetek, egy nap nyitok egy magánpraxist, olyat, ahol én leszek a vezető, lesz egy saját átalakított lakásom, amiben klienseket fogadhatunk a kollégákkal. :) (A lakás jelenleg egyetemistáknak van kiadva, de egyszer rendelő is lehet.)

Egy pszichológusnak rengeteget kell tanulnia (milliós továbbképzések vannak) és én őszinten bevallom, hogy nem tudtam volna belemenni ebbe a képzésbe, ha nem lenne családi hátterem, ami mellett ezt nyugodtan megengedhetem magamnak.

208 ezret kap egy tankerületi pszichológus, ebből fizess ki milliós továbbképzéseket, és őszintén csodálom azokat a barátaimat, akiknek semmilyen családi támaszuk nincs...

Ha kipróbálod és sétagalopp az egész, akkor fikázd a pszichológusokat. :) Akkor elhiszem, hogy jogos.

De amíg ennyire katasztrofális a magyar egészségügy, addig a rendszer hibája a nagyobb, nem a pszichológusok száma... Hadd tegyük a dolgunkat, mert rengeteg embernek kéne segítség, arról nem tehetek, hogy ingyen nem kell az állambácsinak.

És bármennyire hihetetlen, azért akarok oktató lenni, mert imádom és jó is vagyok benne. :) Arról nem tehetek hogy ebben az országban az egyetemi oktatók is alulfizetettek. Továbbra sem indulnék el ezen a pályán, ha a 180 ezer forintos PhD ösztöndíj mellett nem adnám ki az örökölt lakásomat.

Szóval én nem mentegetem tovább magam, azért csinálom, amit csinálok, mert szeretem és ezt akarom. A pénz ebben az országban nem tud motiváló erő lenni kb.

Sorstárs vagy. Ugyanezt élem meg, 2 szakmám van érettségin felül (már a harmadikat tervezgetem) és egyikben sem sikerült elhelyezkednem. Munkát én is csak ismerősök által szereztem. Rengeteg interjún voltam, még próbanapokon is, sikertelenül. Pedig voltak olyan cégek ahova ismerősök segítségével hívtak interjúra, és úgy sem sikerült. Sokszor az is kevés ha ismerős vagy barát segít, mert többet számít sajnos, hogy kinek vagy a közvetlen családtagja. Már én is több mint 1 éve keresek és semmi.

Igazából én eléggé kedvezőtlen helyen is lakom, nagyon kevés a munkalehetőség, pláne ebben a helyzetben ami most van, még kevesebb az üresedés. Én is gondolkozom külföldön vagy máshol keresni munkát, már rég mentem is volna, de a párom egyelőre úgy néz ki, hogy szeretne maradni, nélküle meg nem hiszem, hogy nekivágnék. Bár már beszéltünk róla többször, néha ő is érzi, hogy mehetnénk külföldre, vannak kint ismerősök akik tudnának segíteni. Csak az elhatározás egyelőre még nincs meg.

Neked is azt javaslom, hogy ha módodban áll, menj ki külföldre, sokkal jobban is járnál, mint itt. Ha az sem, akkor országon belül keress máshol, mert lehet te sem laksz munkahelyekkel bővelkedő területen.