Ezért hülyeség lenne otthagyni egy munkahelyet ha amúgy máshol is ez menne? Minden közösségben ez ment eddig

Segíthetek kideríteni, ha írsz magadról. Akár privátban is. Így nehéz válaszolni.

Nekem is volt, hogy munkahelyváltás előtt azt szajkózták máshol sem lesz jobb, és érdekes módon akkor kezdetek el "utálni", mikor kiosztottam a nemeket és kiálltam magamért. Nyilván nem utálat ez, hanem valamennyi irigység, hogy ők inkább tűrik a folyamatos munkahelyi terrort, az 1000Ft/ órás fizetést, heti 4-5 napot 12-14 órában, és valaki rávilágított a problémákra, beintett, hogy biztos nem tűri ezt tovább.

Hát persze tévedtek, a jelenlegi munkahelyem egy álom, még most is olyan hihetetlen, mert rendesen próbálták az agyam átmosni az előző helyen.

Ha jól értelmezem a kérdést (javíts ki, ha nem), ez egy ismétlődő minta, hogy odateszed magad, dolgozol, úgy érzed, hogy szakmailag és emberileg a tőled telhető legtöbbet teszed bele, de mégis kiközösítenek a munkatársak.

Volt már pár ilyen munkatársam, akit mindenki kiközösített. Az egyikük azt hitte, hogy baromi jól dolgozik, aztán nem, hibát hibára halmozott, és nem azért nem látta be, hogy ő volt, mert le akarta tagadni, hanem mert ő _tényleg_ azt hitte, hogy tökéletes munkaerő. (Amúgy messze nem volt az. Épp, hogy csak a minimumot hozta).

Egy másik aranyos embernek tűnt az elején, de ő is rengeteg figyelmetlen bagatell hibát vétett, 1-2 hónap után már hatalmas arccal hitte azt, hogy tud ő itt mindent, és emberileg meg annyira fárasztó volt vele beszélni, hogy azon kaptam magam egy idő után, hogy én vagyok az egyetlen munkahelyi cimbije, én is csak azért, mert nem akartam, hogy teljesen egyedül legyen.

Aztán volt az, aki tényleg jól dolgozott, odatette magát, és kedveltük is. De egy idő után hanyagoltuk, mert ő sosem kezdeményezett beszélgetést, ha mi kezdeményeztünk, pár szavas válaszokkal lezárta, úgy tűnt, elvan ő magának, nem akar velünk foglalkozni. Ő aztán elment később egy szakemberhez, aki szerint szorongó, és valahogy segített neki túllépni ezen, most sem egy társaság középpontja, de már legalább egyértelműen tudja jelezni, hogy kit kedvel, meg kit nem, és fenn lehet tartani vele egy beszélgetést.

Én igazából mindegyik általam példának hozott embernek azt tudtam volna ajánlani, hogy keressen fel egy pszichológust, és ismerje meg jobban önmagát. Neked is ezt ajánlom. Nekem egészen más jellegű problémáim voltak, de nekem is sokat segített, már nem pörgök rá annyira hülyeségekre, meg sok dolgot észrevettem magammal kapcsolatban, amit én eddig teljesen rosszul csináltam.

Tehát az a probléma hogy kerülnek és nem szólnak hozzád?Nyílván rossz érzés így dolgozni de lehetne ennél rosszabb pl direkt bsztatnak,terrorizálnak,így legalább nyugtod van,sokan örülnének ennek.

Van aki nem bírja ezt,igényli a társaságot,döntsd el mennyire probléma neked ez.Egy új munkahely mindig rizikós ugye,ettől függetlenül nézegethetsz lehetőségeket,lehet találsz egy pénzben,pozícióban,akármiben jobb állást,ilyennél megérheti a váltás.