Létezik álommunka?
2 hónapja dolgozom egy cégnél, ami tulajdonképpen kreatív hobbiból alakult munkává. Olyan álomszerű. Viszont így, hogy már konkrétan emberekkel kell foglalkozni, nem érzem azt a lelkesedést, mint mikor rábólintottam. Hobbiszinten viszont nem hozott akkora összeget, mert sokszor nem volt ihlet, akkor kerestem vele, ha tényleg heti szinten többször alkottam. De itthon jobban szerettem csinálni.
Őszintén, a társadalom szakadék felé menetele is nagyban hozzájárul az érzéseimhez, nem tudom az embereket jól kezelni. Eladói munka egyébként a munkakör. Nem vagyok benne biztos, hogy eladói vénám van, nem tudok rábeszélni, nem tudom kitalálni az emberek gondolatait. De az a baj, hogy fiatal sem vagyok, 34 múltam és most annyira elveszettnek érzem magam, valamint úgy érzem, semmit nem tudtam az asztalra letenni, mert azt sem tudom mire vagyok jó. Egyedül alkotni szeretek, úgy, hogy más ne szóljon bele. Tanulni nem okoz gondot, de az is csak úgy, ha nem kényszerítve vagyok bemagolni a dolgokat. Nem tudom a kérdésem lényegét sem pontosan megfogalmazni, olyan életközepi válság féle.
válasza:Bakker, életközépi válságra ráérsz majd 50 éves kor után. Én 34 évesen még olyan lezser fiatal srác voltam, hogy ihaj.
A másik, mindenkinek más az álommeló. Van aki szereti az eladói munkát, van, aki nem. Van, akinek a tűzoltóság az álma, van, akinek a topmenedzsrség.
Nem vagyunk egyformák.
De agyon kattogni, agyalni nem kell. Pont, hogy fiatal vagy, tudsz váltani minden nehézség nélkül, ha nem érzed jól magadat a jelenlegi helyeden.
Köszönöm a válaszod, jól esett. Van benne igazság.
Nem szeretnék megfelelni senkinek sem, egyedül magamnak, talán itt van a probléma gyökere. Az eladói szakma pedig eléggé arról szól, hogy megfeleljek mindenkinek, aki vásárol és tűrjem a kívánságait, lenézését, szinte varázsoljak. Még csak két hónapja vagyok ott, mégis egyszerűen katasztrófa, hogy milyen emberek vannak. És amit ilyenkor bedobnak a főnökök, a kollégák az az, hogy máshol is meg kell felelni, máshol sem jobb.
válasza: válasza:#1
No offense, de azért 34 évesen illik sínen lenni valamennyire. Én befejeztem egy doktori kutatást, és van két viszonylag jól menő cégem a szakterületemen (egyik saját, másik több részre bontva akadémikus kollégákkal). Éltem számtalan országban, pontosan tudom mit akarok az élettől. Azért arra ösztönözni egy 34 évest, hogy "eh, ráérsz még lazulni, bro" nem biztos hogy produktív, míg persze az sem hogy én a saját példámmal paráztatom. Valahol a kettő között van a megoldás.
Kérdező, Ha neked az eladóskodás nem való, ne csináld. Ha megvan mit szeretsz csinálni, azt próbáld olyan üzleti modellé alakítani, amiből meg tudsz élni. Ha 'csak alkotni szeretsz' de ezért nem fizetnek eleget (ami nem a te hibád, lehet hogy csak marketing kellene, vagy simán csak az embereknek nincs kulturára annyi pénzük), akkor sajnos ez marad hobbi.
válasza: válasza:Első válasz írója vagyok. Eszemben sincs valakit visszahúzni a fejlődés útjáról, én kizárólag az életközépi válságot tartom túlzásnak 34 évesen.
Viszont! Ebben sem vagyunk egyformák. Vannak későnérő típusok is. Kicsit én is az vagyok. 40 felett találtam rá életem hivatására.
válasza:Igen.
Nekem már volt hozzá szerencsém.
Annyit dolgoztam, hogy még álmomban is nyomtam, aztán felkeltem és mehettem megint.
Gondolkoztam beirassam e a túlórát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!