Miért van az, hogy egy ideig-óráig van egy álommunkám, azután megunom az érdeklődését vagy túl nehéznek gondolom? Így aztán megint sehol sem tartok. Nincs olyan dolog, amit életem végéig csinálnék. Ez a gondolat szorongást vált ki belőlem. 20/L

Kb. három évente megunom amit csinálok, ez megy 23 éve.

Van aki pedig szereti az állandóságot, a kiszámíthatóságot. Nem vagyunk egyformák szerencsére.

Menny el nemzetközi kamionsofőrnek egy olyan céghez amelyik sok felé jár európában és azon kívül.

Persze először szerezd meg a szükséges papírokat és közben tanulj nyelvet.

Kezdetben belföldi sofőr állást keress, majd jöhet a rövid nemzetközi, végül pedig a nemzetközizés.

Pihenő időben külföldön amikor több időd lesz (leginkább ez hétvégén van) fedezd fel a környéket ahol éppen vagy:

-Ismerkedj meg új emberekkel.

-Kirándulj a közelben és fedezd fel amit csak szeretnél.

-Kóstolj meg új ételeket.

-Fürögy a tengerben,tóban,strandon ha van rá lehetőség.

-Stb..

Grantálom neked hogy ezekkel egy ideig el leszel,később csak arra eszmélsz fel hogy milyen gyorsan el ment feletted az élet.

Nem fontos egy nagy céghez menned dolgozni,mehetsz kisebbhez is ami fix országokb jár,ha meg untad ezeket az országok keresel másik céget akik másmerre járnak és ha azokat a helyeket is felfedezted akkor jöhet a következő cég.

Szerintem ez normális ennyi idősen. (Vagy ha nem az, hát é is így voltam :DD)

Aztán megtaláltam a szakmát, amit lassan 6 éve imádok és flow-ban tart. Nem monoton. Persze vannak nyilván ennek is xar részei, de több a jó.

Én 25 éves koromba találtam rá. Előtte is elvoltam egy nagyon jó kis csapatban 3 évig: bár a munka xar volt, de közben mégis jó volt, mert olyan összetartó nem csak kollegális, hanem kimondottan baráti csapat lettünk.

De 25 éves koromig kerestem csak a helyemet én is. Honnan tudhatnád mi megy, ha még csak 20 éves és kb pályakezdő vagy? Én a mai napig tanulok, képzem magam a szakmámba, mert mindig változik, és mindig van új a nap alatt. De az, hogy minél jobban elmélyültem benne annál inkább jöttek a sikerek, eredmények, ezek visznek tovább. Hogy egyre jobb vagy valamiben.

Meg találnod csak azt, aminél képes leszel elköteleződni és csinálni nap nap után. Ehhez nekem is végig kellett menni 1-2 területen, ami papíron szép volt, a gyakorlatban utáltam, mikor belekóstolhattam.

Ahogy a kisgyerek is a játékkal, próbálkozással, valójában az ember is így ismeri meg magát, és a határait: próbálkozni kell. Aztán meglátod, mi a jó neked. Mi az, amit nem utálsz, nem unsz meg, hanem szeretsz naponta csinálni, bele tudsz feledkezni. (Legalább több arányban, mint mikor nem :D)

Próbálj ki új dolgokat, amiket még nem próbáltál. Előbb utóbb megtalálod, mi az ami érdekel, de az sem baj, ha nem találod meg. Akkor nagyon sok mindenhez fogsz érteni és nagyon sokoldalú leszel.

Egyre inkább elavul az a gondolat, hogy valaki életre szólóan válasszon pályát. Ez az elképzelés akkoriban alakult ki, amikor az emberek 40-50 évesen meghaltak. Ma már simán élnek emberek 80-90-100 évig is, így akár 3-4 "teljes" életet is leélhetnek. Miért kéne ezt egyetlen területen működve csinálni?

Én egy rakás embert ismerek, akik 10-20 év után, akár már hamarabb is teljesen mást kezdtek csinálni. Nincs ebben semmi rossz, nem problémaként kell kezelni.

Érdemes lehet pszichológus segítségével alaposabban megvizsgálni, hogy miből fakad, mi lehet az oka és hogy ez az ismeret segíteni tudjon átgondoltabban megválasztani a következő irányt, hogy merre indulsz tovább.

A legtöbb dolog olyan, mint a jéghegy. Csak a csúcsa látható, ami kinyúlik a víz felszíne fölé, de a felszín alatt a mélyben sokkal nagyobb tömegre épül.

Kívülről általában csak a dolgok vonzó, népszerű, látványos része látszik. A sztárok életéből a hírnév, csillogás, az ünneplő közönség, a sikeres fellépések, a díjak.

A kemény munka, a sok erőfeszítés, a rengeteg felkészülés, az unalmas gyakorlás, az izzadtságszagú, szürke hétköznapok és az árnyoldalak csak akkor látszanak, ha te magad is csinálni kezded, ezért elkezdesz belátni a színfalak mögé is.

Nagyon sokan járnak úgy, hogy valamit a külsőségek miatt vonzónak tartanak, pl. rock sztárok akarnak lenni, mert az milyen menő, hogy sikeres koncerteket tarthatnak majd és mindenki imádja őket. Csak sokuk addig se jut el, hogy rendesen megtanuljon zenélni, mert azelőtt, hogy elkezdene jönni a siker, még rengeteg dög unalmas gyakorlás, az alapok, haladó és következő szintek leküzdése is mind ott állnak az ember előtt.

Olyan dolgokat kell keresni, amiknek az unalmas, hétköznapi részét is szívesen csinálod - ez persze csak azután derül ki, hogy már ténylegesen csinálod, nem csak ötletelsz rajta, hogy vajon mi is lehet az. Próbálj ki sok mindent, csináld addig, hogy kellő magabiztossággal el tudd dönteni, hogy neked tetszik-e maga a tanulási folyamat is, nem csak a végeredményét szeretnéd elérni. Aztán, ha valami mégsem ilyen, akkor lépj tovább egy másik dologra, amiben több lehetőség látszik és derítsd ki, hogy tényleg esélyesebb-e!