Volt màr olyan, hogy úgy kikészített kolléga a munkahelyen, hogy felmondtàl és pszichológushoz kellett menned?

Összefogassal kellett volna..

Ha nem megy, bele kell törődni sajnos. Az egészséged fontosabb. Nézd a jó oldalát lesz egy masil, jobb helyed. Ez már lassan a múlt.. Előző vagyok.

Nem pont a kollégák, hanem az egész helyzet ami volt. Minden... A főnökség hozzá állása, a seggnyalás díjazása, a munka kiosztás (utolsó félévben ott én minden szar munkát megkaptam pláne ami jó messze volt a többiektől, szólni se tudjak senkihez), hogy szabadságot is csak az kapott aki a tűzhöz volt közel! 20 napokat simán átvihettél a másik évre amit megint nem hagytak kivenni! Jött a kovid és akkor még a maszk terror is rátett, az őröket is ránk állították, hogy azt nézzék fejünkön van e az a nyamvadt rongydarab. Hát engem mindig megtaláltak persze, ezért sem lettem a szive csücske a műszakvezetőnek biztos. Azért mentek az emberek táppénzre, mert nem kaptak szabit vagy a kovid végett sok anyukának is otthon kellett a gyerekkel maradni, erre hogy sok a táppénzes. Nem is tudom miért... A kovid bejött és azóta ott nem volt leállás! Előtte volt, de a kovid óta az sincs pedig mindenki azt várta karácsonytájékán, ha már lefogták arra hivatkozva a szabikat! Aztán fogták magukat és december elején visszavonták. Vitte át mindenki jövőre vagy a csókosak kivehettek azért ott szabadnapot. Volt céges buli év végén. Volt... Mert 2020 évtől azt is beszüntették. Milyen kapóra jött nekik ez! Mindenért csesztették az embereket, úgy éreztem magam mintha börtönbe járnék és a céges busz a rabszállító volt. Biztos van ettől rosszabb, de ettől rosszabba nem szeretnék lenni. Hosszú távon az idegeket nyírták. Én utánam másik kolléganő is ott hagyta őket hasonló okokból. Meg sokan, bár vannak kitartóak... De sebaj, pótolhatóak vagyunk ott, pláne hogy rengeteg ukránt vettek fel. De őket se irigyeltem igazából a napi 12 órával... Mi 8-ban voltunk, ők hétfőtől péntekig 12. Az elején viszont mérges voltam rájuk, mert kihasználták, hogy ő rájuk nem szóltak és úgy vettem ki, hogy nem is szólhattak nekik egy rossz szót sem! Mondtam a csoportvezetőnek, hogy csináljon valamit, mert csak beszélgetnek munka helyett és én nem fogok rájuk dolgozni. Erre azt mondta, hogy ne szóljak nekik sehogy... De ő sem szólt! Megmondtam akkor nem lesz norma, nem érdekel engem sem. Később már azért amikor voltak elegen, nem voltak ilyen kedvesek hozzájuk sem, amikor belőlük is lehetett már válogatni.