Titeket csináltak már ki lelkileg munkahelyen?

Idős kolléganőm próbálkozik velem már hetek óta. Igazából hiába próbált meg bemószerolni a főnököknél, ők pontosan tudják (nekem is elmondták), hogy 3x annyit dolgozom, mint ő. Nem tetszik neki, hogy nem veszem át az egyik munkakörét...

Most hogy látja, hogy nem bír velem, összefogott a másik kolléganőmmel és neki panaszkodik, falkában szólogatnak be. Én meg visszaszólogatok.

Nem hagyom magam lelkileg kicsinálni, szeretem a munkám, ezt a 2 hülyét leszámítva jó a légkör. Nem vagyok gyenge jellem, tudok így is játszani. Kivárom amíg az öreglány megy el. :D

Volt ilyen, és most is van egy próbálkozó. Sok sajnos a beteg lélek akik csak attól erzik magukat boldognak, ha valakinek árthatnak.

Az előzők ketten voltak, és hiába jeleztem, nem hittek nekem, eleve egy atmeneti helyzet volt, ami pár hónap alatt megszűnt, de borzalmsak voltak, nagyon kikészültem.

A moataninál azonnal jeleztem. Nem tudom mi várható, kerülöm az illetőt, rá se nézek.

Igen, sajnos.

Egyáltalán nem voltam nekik szimpatikus, pedig nem tettem ellenük semmit, annyi, hogy én a pletykálkodásokba nem mentem bele meg a nagy semmitmondó trécselésekbe. Hiszen munkahelyre dolgozni járunk, nem szart keverni. De egyszerűen nem illettem be abba a légkörbe, mert ott szinte mindenki jópofizott egymásnak, a háta mögött meg kibeszélte, ebből pedig én ki szerettem volna maradni, de egy ilyen helyen ez nyilván nem megy. Odáig jutott a dolog hogy elkezdtek fúrni, és mivel csapnivaló, nem hozzáértő főnök volt, és mivel annak hitt akivel jóban volt, aki nyalizott neki, ezért nekem mennem kellett. A tudtomra adták, hogy keressek inkább mást, de én sem akartam maradni tovább. A munkámat szerettem és jól megéltem belőle, de mennem kellett. Kicsit mai napig bánt, hogy ilyen dolgok miatt kellett otthagynom a munkahelyem. De sajnos nem tudtam megvédeni magam, mellettem kb 1 ember állt igazán, a többi vagy csak nézte mi történik vagy benne voltak abban, hogy minél előbb elmenjek onnan.