Hogy bírjam ki a gyerekmániát a munkahelyen anélkül, hogy bunkónak és ellenszenvesnek tűnnék?
A közvetlen felettesemnek nemrég született gyereke. Ők amolyan "sztárpár" a munkahelyemen, mivel a felesége is itt dolgozott a gyerek előtt, nem itt ismerkedtek meg, de régóta mindenki idealizálja a kapcsolatukat és szivárványt hány tőle. Emellett még könnyű elmenni, de ami most megy a gyerek miatt, az valami katasztrófa. Mindenki tapsikol, mindenki cukiskodik, mindenki tudni akar mindent, csak én nem, mert bocsánat, nem érdekel, túl van tárgyalva.
Nekem nem lehet gyerekem, nem is kifejezetten szeretnék épp, de egy korábbi betegségem miatt meddő lettem és ezt elfogadtam. Ezt ők nem tudják, nem is szeretném az orrukra kötni egyelőre, de emiatt nagyon nem is tudok kapcsolódni a témához. Csöndben teszem a dolgom, velük eszem a közös menzán, hogy ne érje szó a ház elejét, mert mégis egy csapatban dolgozunk, de általában csak ülök, mint egy fasz és hallgatom a műsort. Viszont egyre inkább irritál az egész és az, hogy másról nem is lehet beszélni, csak erről és mindenki ebben a gyerekmániában fürdőzik. Úgy érzem, hogy kicsit magukba néznének, ha tudnák rólam, hogy meddő vagyok, felőlem sajnálkozhatnak is (nem mintha igényelném) de nem akarom felhasználni ezt ilyen célra. Egyelőre érdeklődést színlelek és mosolyt erőltetek, de kezdem unni. Szeretnék én is beszélgetni, újra benne lenni a közösségi életben, de ehhez úgy érzem, semmi közöm és nem is igazán érdekel ilyen mennyiségben. Mit tehetnék?
Sokan beszélnek a gyerekükről említés szinten, az egyáltalán nem zavar, szoktam is poénkodni velük ha épp olyan a téma. De hogy ez a páros folyik a csapból is és mindenki őket nyalogatja, ez nekem sok. Főleg úgy, hogy minden el és le van szarva, mióta megjött a gyerek, amit persze a többség megért (és támogat), mert jaj, cuki pár, cuki gyerek. Engem igenis zavar, hogy csúsznak a meetingek és megy a variálás, mert a gyerek így meg úgy, ha meg akarok beszélni valamit, alig kapok választ a felettesemtől, akkor is félszavasat, mert a gyerek miatt kialvatlan és el van havazva... Ezzel nem tudok mit kezdeni. Mégsem szólhatok rá, hogy szedje már össze magát, egyrészt mert közellenség lennék, másrészt mert gondolom az lenne a vége, hogy hogy képzelem, hogy egy új élet jött a világra, nekem a bolhaszaros teendőim és a munkám végzése a fontosabb, mintha mi sem történt volna. Egyelőre csöndben maradok és kivárom a sorom, de nekem meg fontos lenne a szakmai előrehaladásom miatt, hogy meg legyek hajtva és végezzem a munkám... Ez így hátráltat. De az is hátráltat, ha a felettesem emberileg nem bír.
Amúgy normális ember, legalábbis annak ismertem meg.
Itt nem az a legnagyobb baj, hogy ömlengenek a gyerekről, hanem hogy leszarják a munkát.
Szerintem ez később se lesz jobb. Ahogy írtad, eléggé szétcsúsztak a dolgok. Csak ugye a jelenlegi helyzetben nem könnyű mznkahelyet váltani.
Amúgy engem sem érdekel más gyereke. Mikor munkatársam már 3-szor szólt, hogy reggel sírt a kisfia, nem reagáltam semmit. Szerencsére vette a lapot, hogy én erre nem vagyok vevő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!