Hülyeségekhez ragaszkodó főnökökkel, vezetőkkel mit lehet csinálni?

Sajnos már nem egyszer fogtam ki ilyet. Tipikusan olyan ember, akinek vannak látomásai, amibe beleszeret és onnantól hülye gyerek módjára azért hisztizik, hogy azt megkapja. Az előző főnököm is ilyen volt és a mostani is.

Vannak kész megoldások, bevett dolgok, jól működő dolgok ráadásul. Próbálok általánosságban fogalmazni, egyébként fejlesztéssel foglalkozom, főleg algoritmikus problémákat oldok meg és szkripteket írok. Mindkét főnököm szakmabeli, de inkább ilyen autodidakta felfedező/átkacsintgató volt és szerintem ez is okozza a problémát. Adott egy kisebb probléma, nincs még rá kiépítve rendszer, kicsit kötetlenebben ötletelünk. Ha lenne valamilyen kész infrastruktúra, nyilvánvalóan alkalmazkodom, hiszen igazodni kell a meglévő rendszerhez, tiszta sor. Itt nem ez van, itt tényleg arról beszélünk, hogy valami megszállja őket és akkor "lehetne egy ilyenünk is". Mintha nem lenne enélkül is elég feladatunk, ugye. Látnak valahol valamit, arra ráállnak és kész, vége, semmi észérv nem segít. Múltkor kitalálta ez a zseni, hogy csináljak grafikus felületet a munkámhoz, mert addig is, amíg a ux-esek ülnek rajta, ők akarják nyomkodni és szórakoztatni magukat vele. És ha valamit belehegesztenek a kódba máról holnapfa, legyen kéznél valaki, aki nem küldi el őket a qrva anyjukba, mint a uxesek, hanem aznap megcsinálja hozzá a gombot. Először csak arról volt szó, hogy valami durva vázlatot rakjunk össze. Aztán lett belőle az, hogy legyen ilyen meg olyan, nézzen ki így meg úgy, jeleníse meg ezt így, azt meg úgy. Azt tudjuk szerkeszteni, amazt meg fájlból olvassuk be. Nekem nem ez a szakterületem, könyörgöm közelebb állok a matematikushoz, nem is erre vettek fel. No jó, mondom nem nagy ügy, ha tényleg csak ez a cél, találtam jó megoldásokat is, amik a célnak megfelelnek. De ez legyen ilyen formázott, az olyan legördülőmenüs, legyen webes felületen akkor már, ja és egy szutyok könyvtárat használjak, mert valahol látták a neten, hogy az jó és azóta arról álmodoznak. És az istennek sem tudom őket lebeszélni róla... Olyan érzés, mintha carbonarat kellene készítenem tömlős sajttal, mert azt találtak a boltban és jópofának tartották, hogy be van töltve a műanyagba. Egyszerűen nem tudom megcsinálni azt, amit kérnek ezzel az eszközzel, mert nem alkalmas rá. Hiába mondtam célozgatva, egyenesen, kérve, elismerve, hogy hülye vagyok, csak szedjék le rólam ezt a feladatot és engedjenek vissza a szakmám szerinti feladataimhoz, hajthatatlanok.

Az előző főnököm velem akarta újrairatni azokat az algoritmusokat, amik már készen léteznek egy könyvtárban, majd a saját cégneve alatt futó programkönyvtárba bepakolni, mert látta valahol, hogy kell egy ilyet csinálni és onnantól neki az az álma, akkor is, ha kurvára semmi értelme. Ott is próbáltam szépen, próbáltam csúnyán, nem, neki olyan függvények kellenek, amik pontosan ugyanazt csinálják, mint amit más már megcsinált, csak olyan parancsokkal hívhatók, amiben szerepel a cég neve.

Mi a fasz?

Komolyan nincs kedvem fogtündért játszani. Mit lehet csinálni az ilyen emberekkel? A legjobb megoldást abban látom jelenleg, hogy önfejű leszek és megcsinálom úgy és azzal, amivel én szeretném és bebizonyítom, hogy ez így sokkal jobb. Napokat cseszek el arra, hogy nemlétező megoldásokat keresek betablettázott félálomban kreált problémákra... Unalmas már.

Nem szeretnék felmondani, mint látjuk, legutóbb sem segített.