Nincs értelme az életemnek nagyon elkeseredett vagyok és szégyenlem magam. Nem tudom mit tehetnék?

Mióta elvégeztem a sulit azóta számtalanszor voltam munkanélküli , ha elhelyezkedtem kiderült nem voltam biztosított, aztán ismét munkanélküliség aztàn megint munka de a munkakörülmények borzalmassak voltak, aztán voltam Ausztriában de ott csak napokról volt szó ,aztán később változások miatt magyarként nem kellettem , voltam jó pár interjún és volt sok visszautasítás ,aztàn jött egy 2 és fél éves pánikbetegség komoly fizikai tünetekkel emiatt nem tudtam dolgozni és ez akkoriban rohadtul zavart aztán közben felszivtam magam találtam beugrós melót, de nyilván alkalmaztam hívták csak és a legutóbbi helyen nem úgy jelentettek be ahogy kellett volna. Szóval hiába dolgoztam itt ott ez a rendszerbe szinte nem is mutat semmit. Most pedig itt vagyok 31 pár napja és nem volt egy évekig tartó fix munkahelyem és hogy őszinte leszek nagyon tartók attól , hogy megint àtvernek. Nagyon szégyellem magam , hogy nincs olyan hely mint másnak hogy évekig dolgozott meg adózott stb. Úgy érzem nem vagyok erre a vilàgra egyre többször jut eszembe , hogy felakarom vàgni az eremet. Nekem nem jár semmi cserébe àllandóan ver a sors és még cserébe az apám gondozását ràmtolta a rokonság emellett pedig tele vagyok kétségekkel. Szóval nem tudom mit tehetnék azonkívül , hogy ez így màr nem élet nekem.