Akik gyárban dolgoznak,ti hogy bírkóztok meg a borzalmas közeggel?

Gondolok itt arra,hogy 100 emberből 2 normális ha van,a többi élettelen kétszínű pletykagép,aki azért jár be,hogy mindig valakinek rosszat okozzon,beszóljon?

A saját munkatársaikon vezetik le a frusztráltságaikat,mert rossz házasságban élnek,neveletlen gyerekeik vannak,30 évig nyögik a hitelt,hó végére semmijük sem marad a meggondolatlan költségeik miatt,minden napjuk ugyanarról szól. Tehát a másikon a legegyszerűbb ezeket levezetni,de mire jó ez?

Arról nem is beszélve,hogy a munkatársak nagy részével két értelmes mondatot nem lehet váltani?

Ha komolyabb témákról szólna egy beszélgetés, nem tudnak normálisan elbeszélgetni,rögtön mindenen megsértődnek,személyeskednek és rá akarják erőszakolni a buta véleményüket mindenki másra? Minden csak úgy lehet ahogy azt ők mondják,még véletlenül se nyitottak más véleményére?

Olyan emberek játszák az észt,akiknek még a 8 osztály sincs meg? És semmit nem tettek le az asztalra,azon kívül,hogy egész életükben gyárból gyárba vándoroltak?

Olyan főnökök parancsolgatnak és terrorizálnak lelkileg,akiknek sem érettségijük,sem idegen nyelvi tudásuk,és sokszor még vezetői tapasztalatuk sincs?

Hogy lehet ezt kibírni?

Tisztelet a kivételnek mégegyszer,mert vannak intelligens rendes emberek is,de általában mi csak szenvedünk a többi között.

Ti hogyan kezelitek az ilyen negatív munkatársakat,akikkel a magánéletben egy szót sem váltanátok? Szinte már lenézem őket az miatt, hogy milyen borzalmas emberek.

Csak 2 évet dolgoztam gyárban hál istennek,de ezek a tapasztalatok örökre velem maradnak.