Mondjak fel a munkahelyemen?
A jelenlegi munkahelyemen (irodai, szellemi munka) több éve dolgozom, már több munkakört is megjártam, mert mindenhol ez volt a probléma: semmi támogatást nem nyújtanak a betanulásban, majd utána a kollégáktól sem lehet kérdezni (kérdezhetsz, de válaszokat nem kapsz).
Betanítás alig volt, és mind az előző, mind a mostani munkakörömben már több éve dolgozom, mégis sok minden van, amit nem tudok. Amennyit tudok, próbálok megkérdezni, de ez úgy néz ki, hogy kérdezek, amire nem jön válasz. Aztán megint kérdezek, megint nem jön válasz, már kellemetlenül érzem én is magamat, de megkérdezem három-négyszer a dolgokat, mire valami tessék-lássék választ kapok (vagy soha nem jön válasz) - gondolom az online munkavégzés nem segíti ezt elő, személyesen csak nem játszanának el ilyet, hogy egyszerűen nem válaszolnak.
A plusz probléma még az, hogy ügyfelekkel is dolgozunk, tehát ha nem jön válasz, addig vagy vár az ügyfél, vagy kitalálok magamtól valami megoldást, ami esélyes, hogy rossz lesz, mert nem tudom, hogy kell, nem ismerem mi ilyenkor a teendő (aki dolgozott ügyfelekkel az tudja, nincs két egyforma probléma, szóval sok mindenre egyszerűen csapatmunka kell, hogy megoldást találjunk. Csapatmunka az itt nincs, nulla.) Ezen még túltenném magamat, maximum amit kitalálok, nem jó, de a végén mindig rajtunk/rajtam csapódik le, ha valami féremegy, dacára annak, hogy nem kaptam senkitől semmi támogatást. Ez a nagyon nyomasztó ebben a cégben, amit egyre nehezebben viselek. Támogatás az nincs, de nekem kell tartani a hátamat az ügyfél felé, a végén a hibás úgy is én leszek.
Az előző munkakörömben beszéltem erről a főnökömmel, akinek az volt a javaslata, hogy “hát írjak egy listát, mit nem tudok, és kérdezzek, többet ő sem tud mondani”. Ott részben emiatt, de részben más miatt hagytam ott a munkakört. De mintha az egész cégben ez a mentalitás uralkodna.
Volt már több munkahelyem, eddig szerintem szerencsés voltam, mert mindenhol támogató csapatban dolgoztam, kaptam rendesen betanítást, mindig lehetett kérdezni.
Vannak jó oldalai is a munkának, a bérezés megfelelő, otthoni a munkavégzés (de egyébként közel van, ha majd be kell járni a jövőben), nem szakadunk bele a munkába, a cég családbarát (gyerekért könnyen el tudok járni oviba, vagy elvinni orvoshoz, akkor csúsztatok). És azt is tudom, hogy minden cégben van valami probléma, sehol nem fenékig tejfel az élet.
Viszont ezt, hogy nem támogatóak a munkatársaim és minden rajtam csattan az ügyfelekkel szemben, nagyon nehezen viselem már.
Mit tehetnék még, hogy ez javuljon, vagy már esélytelen szerintetek? Nektek volt hasonló élményetek?
válasza:Dolgoztam én is ilyen helyen. Sajnos a betanításra nem szánnak időt. Nem tudom, hogyan gondolják ezt. Ki kéne dolgozni egy tananyagot, amit el kellene mondaniuk az új dolgozóknak, 1 hónapig figyelni, hogyan dolgoznak és segíteni, tanácsokat adni, amikor olyan a szituáció.
Sokan lenézik a tanárokat, mert tanítani mindenki tud, de itt pont ezt a részét hagyják ki.
Ennyivel a szakképzéseket is ki lehetne hagyni, és mehetne mindenki egyből pl. kőművesnek.
Sajnos ez van, erélyesen meg kellene mondani a főnöknek, hogy nem ért hozzá, és buta, ha azt hiszi, hogy betanítás nélkül működni fog.
Külön rátesz egy lapáttal, ha van ott olyan vezető szerűség is egy, aki állandóan cseszteti az embert, hogy mit miért hogyan csinál.
Sajnos ezek a cégek legtöbbször nem értenek hozzá, buták a főnökök is.
válasza:Ugyanezt tapasztaltam én is az utolsó cégnél, ahol dolgoztam vagy 7 éven keresztül. Persze személyesen azért jobb volt a helyzet, ahogy írod, szemtől szembe azért valamit válaszolnak, ha kérdezel.
Idővel mindent magamra szedtem, megtanultam, sok mindent saját magam oldottam meg.
Amikor nekem lett pár beosztottam, nagyon figyeltem rá, hogy a lehető legjobb kiképzést kapják és olyan légkört teremtettem, ahol szabadon lehetett kérdezni. Persze más szempontból meg sz.r vezető lettem, szóval nem voltak hálásak a tanárbácsiskodásomért...
Sajnos a te helyzeted nehezebbnek tűnik mint az enyém, elsősorban a távmunka miatt.
Változni nem fognak a dolgok, az tuti, javítani nem tudsz rajta, viszont nem kell felmondanod.
Ha be tudod venni a lesz.rom tablettát és elengedni a füled mellett a visszajövő kritikát, akkor nyert ügyed van.
Ez esetben 2 lehetőséged van:
1) Nyalsz a főnöködnek, ha tudsz, ha van hozzá gusztusod és ezzel bevéded a segged
2) Elkönyveled magadban, hogy ez itt ennyi volt és megvárod, amíg kirúgnak. Fogsz vele nyerni pár hónapot ahhoz képest, ha magadtól felmondanál.
Lehet az is, hogy ki sem rúgnak, mert kell a munkaerő, vagy valamilyen cégen belüli taktikázás miatt inkább megtűr a főnököd.
Vagy az lesz, mint nálunk az egyik kollégával, aki a 2020-as évben a megfigyelésem szerint dolgozott vagy 3 hetet, a többi időt youtubeozással töltötte, meg ha valaki hozzászólt csípőből elküldte a halál f.szára, de mégsem rúgták ki, mert egyrészt sikeresen felépítette a zseni szakember képét (nála pocsékabb mérnököt nem láttam, de a duma az megvolt...) és valaha állítólag jól dolgozott. Nameg szegény alkoholosta, elvált, mi lesz vele? 🤣
válasza:Hát ez nagyon gáz, ez nem betanítás. A betanítás gyakorlatiasabb. Először te figyeled a másikat, hogyan dolgozik. Utána te dolgozol, és segítenek benne, mondják, mire kell figyelni, mit kel máshogy csinálni. Így kéne mennie.
Ennyivel nyelvvizsgára is úgy kellene felkészülni, hogy elolvasol egy könyvet és kérdezhetsz, ha van kérdés.
Én mondjuk a helyedben ott abban a pillanatban, amikor ilyet mondott ""már tudok mindent, amit kell, és neki már a saját munkájával kell foglalkoznia" én egyből felálltam volna és ott hagytam volna őket.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!