Melyik volt a legrosszabb munkahelyed és miért?

Psssszt, erről nem mesélhetek, mert pegas... izé, szóval

van egy plusz légy a falon :DDDDDD

(plsss HELP!)

Szintén vendéglátás:

érettségi után napi 16 órában, 6 ezer forintos napidíjjal konyhai kisegítő, szakácssegéd voltam egy étteremben.

3 hónapig bírtam, végül a szervezetem kiáltott tűzszünetért és az orvos nem engedett dolgozni menni. Munkabaleset miatt maradandó testi károm is lett, illetve egyszer a fáradtság miatt balesetem is volt hazafelé autóval (a munkáltatóm kijött, lefotózta az összetört autóm, majd másnap röhögve mutogatta körbe a többieknek).

Egyetem mellett kezdtem el ott dolgozni, szinte nulla munkatapasztalattal. Utólag azt tudom mondani, hogy rosszabb helyet el sem tudom képzelni. Ez egy induló cég volt úgymond egy Webshop volt gyakorlatilag. (Eleinte)

Mivel informatikai tudásom megvolt így nekem kellett úgymond azt megoldani, hogy a termékek és különböző dolgok rendben legyenek, illetve persze a rendeléseket is nekem kellett intézni és eljuttatni futárszolgálattal az ügyfelekhez. Eleinte nem volt valóban annyira szörnyű, a problémák később kezdődtek. Nyílt egy üzlet is és egy amolyan szerviz is tervben volt. Itt viszont már keményen jöttek a problémák. Rájöttem, hogy a főnökök teljeséggel inkompetens idióták és még az alapműveletekkel sincsenek tisztában. Elkezdett gyakorivá válni, hogy késik a fizetés és nem fizetnek ki időben vagy csak a felét kapom meg annak a kevésnek is amit fizettek. (Nagyon szarul fizetett de nem most volt, viszont sokáig bíztam benne, hogy majd jobb lesz.)

A dolog odáig fajult, hogy hol bevoltam jelentve vagy hol nap, én vittem az egész céget a tudásommal, gyakorlatilag csődbe is ment ahogy én eljöttem onnan. Persze mindennek én voltam az oka, ha valami nem passzolt vagy épp nem volt elég rendelés.

Azon a ponton hagytam ott amikor elkezdtek olyannal támadni, hogyha megbüntet minket a NAV akkor azt én fogom kifizetni. Azt hozzáteszem, hogy még arra se voltak hajlandók, hogy elintézzék a GDPR-t a könyvelőkkel. A cég webshop részére vonatkozó dolgokat én megcsináltam.

Tényleg oda jutottunk, hogy kb 5 ember munkáját végeztem el és egy idő után belefáradtam és legjobban azt untam meg és utáltam meg az egészbe, hogy én tényleg eleinte úgy álltam hozzá, hogy szerettem csinálni és korrekt voltam, de meguntam azt, hogy képtelenek voltak normálisan bejelenteni, szabadságra nem tudtam menni, mert nélkülem nem tudtak semmit és abból állt a szabadság, hogy 4-5 alkalommal hívtak. Nem fizettek ki soha és persze ez mellé egy bunkó paraszt volt a főnök akinek a felesége volt a tulaj, mert a főnök úr el volt tiltva cégalapítástól. Így az én nevemre szeretett volna olyan céget csinálni amivel lehet csalni az áfát. Ezek a dolgok sajnos az elején még nyilván nem derültek ki.

Volt egy pont amikor elhatároztam, hogyha karácsonyi leállás után is hányingerem lesz az első munkanaptól akkor felmondok. Így megettem. Persze előtte mikor éppen engem okoltak, hogy nincs elég rendelés meg, hogy ő neki elég 1 óra és tizezer annyit értékesít, mint én. (Ez is csak kamu volt.) Itt én már belengettem, hogy akkor felmondok, de mindig kérleltek, hogy maradjak.

Ez lehet összevisszaság lett, de eljutottam oda, hogy bármint mondtak vagy bármit ajánlottak megmondtam, hogy semmiféleképpen nem fogok maradni. Így leléptem innen. Elég volt, hogy én végzem több ember munkáját, elég volt az is, hogy nem vagyok rendesen bejelentve, elég volt, hogy nekem kellett kuncsorogni, hogy a hónap 10 napja helyett 17-én hadd kapjam már meg a pénzemet, mert én is abból élek. Meg persze az sem segített, hogy nem értékelték amiket megcsináltam pedig ők a tizedére se lettek volna képesek.

Sokkal hamarabb fel kellett volna ott mondjak, de attól féltem, hogy nem találok másik helyet és az én fizetésem nélkül nem tudtunk volna megélni. Még a számlákat sem tudtuk volna kifizetni. Így beleragadtam ebbe a helyzetbe egy ideig.

Azt még plusz poénnak hozzátenném, hogy a cég tele volt tartozással, mert nem ez volt az egyetlen cégük és történt olyan, hogy egy nagyobb megrendelés utáni bevételt egy az egyben kivették a cégből és vitték a másikba. Még arra sem maradt utána fedezet, hogy a termékek árát kifizessük a nagykereskedésnek. Teljeséggel nem érdekelte őket, hogy hónapokon át tartozik a cég, mert amint lett valami jelentősebb pénzösszeg bent fogták és elköltözzék. Az is előfordult, hogy már nem volt pénz árura és gyakorlatilag nem tudtam teljesíteni a megrendeléseket, mert nem volt miből megvenni, mivel utalásra már nem adtak, mert fekete listára raktak a folyamatos tartozások miatt.

Mai fejjel egy napig nem lennék hajlandó ezeket elviselni. Fiatalabb voltam és tapasztalatlan.

A legjobb és a legrosszabb volt egybe :D

Imádtam ott dolgozni a kollégák miatt, maga a feladatot is nagyon élveztem, a munkabeosztást. Egyszerűen jól éreztem magam.

Aztán az irodán a három picsa elkezdett velem valami oknál fogva gonoszkodni. Rám vertek olyan károkozást ami meg sem történt, letagadták több, mint 14 órányi munkámat, a hátam mögött ment a duma. Egy idő után tarthatatlan lett és felmondtam.

Nagyon bánom, mert alapvetően szerettem ott dolgozni és épp ezért rohadtul fáj és dühít, hogy így alakult.

Első munkahelyem volt, nem egész 2 hétig (13 napig) tartott. Pályakezdőként mentem oda, tehát tapasztalatom 0 volt. Bajuk a tempóm volt. 1 hét után munka előtt behívott lecseszni engem azzal az indokkal, hogy a kollégák nem jönnek ki velem és hogy hátráltatom a munkájukat, lassú vagyok és hogy a betanulásban már sokkal előrébb kell lennem. a 3 hónapos felmondási idő nekik is szól. Be volt kamerázva a hely és azt mondta a főni visszanézik milyen lassan dolgozom és ha úgy ítélik meg akkor nem fognak megtartani. Először azt hittem a csak üresen fenyegetőzik és be akart fenyíteni, hogy elmenjek. Nem értettem... Hát aztán eljött a a kirúgás napja. Munka után megint behív beszélgetni megkérdezi biztos úgy érzem nekem való ez a munkahely mondtam persze. Ez itt egy felmondási levél amit én most alá fogok írni. Minden szavam elállt, semmit sem tudtam kinyögni ami kijött belőlem az a sírás volt, de a szívem szakadtából. Könyörögtem neki, hogy maradjak mondta nem nincs tovább. Papírra mondja a szöveget "Én mai naptól munkahelyemen ekkor a munkaviszonyomat megszüntetem."

Hát leírni is megalázó volt, a könnyektől nem tudtam fogni a tollat. Közben nekem ott magyarázott, hogy ez nekem nem megy nem való nekem ez a szakma, aki itt van másfél óra alatt betanul. Így véget ért hamarosan a pályafutásom.

A hab a tortán, hogy direkt eltöltöttem még 1 évet érettségi után, hogy megszerezzem a szakmai végzettséget, tehát elmondható, hogy felesleges volt ennek a szaknak tanulni az az 1 évem meg mehet a kukába mert "csak egy papír" a fönőköm szerint. Először nem hittem neki, de a második munkahelyem bekövetkezett ugyanez annyi különbséggel, hogy tovább húztam (közel 2 hónapig). Miután onnan is kirúgtak, elhatároztam, hogy én nem megyek vissza a szakmába elhagyom a pályát, ha itt tényleg ilyen feltételek mellett kell dolgozni akkor nem erőltetem. Minden álmom szertefoszlott. Ezt belátni 22 évesen borzasztóan keserű dolog. Most (jelenleg) van egy 3. munkahelyem. Ez sem tetszik nem szeretek itt lenni, de most ezek után nem vagyok olyan helyzetben hogy én megválogassam, hogy hol dolgozzak ahol tetszik. Remélem sikerül itt meghaladnom a 3 hónapos próbaidőt. Azonban ha innen is felmondanak akkor én felakasztom magam...

7: felmondási levelet tollba mondatni? Minek, ha ígyis-úgyis felmondhat a próbaidő alatt? Plusz előtte azt írtad, hogy eléd raktak egy felmondási levelet, amit alá kell írnod.

No mindegy. Munkáltatónak soha nem teszünk olyan szívességet, hogy mi mondunk fel. Mondjon fel ő, ha akar és tud. Kényszeríteni meg nem tud, vagy ha mégis akkor minden erőnkkel azon kell lenni, hogy megnehezítsük a dolgát. Fideszisztánban ezt kell tenni. Ha ki akarnak csinálni, akkor ott kell nehezíteni a dolgot, ahol csak lehet. Itt már nincsenek szabályok, sajnos.

#7

Hát ez valami mocskos szánalmas. Felnőtt ember létedre sírni és könyörögni a főnöknek.

7

leírhatatlanul szánalmas ahogy viselkedtél