Milyen volt életed legrosszabb munkahelye, és mennyi volt a legkevesebb, amennyit kerestél?

Életem legrosszabb munkahelye egy külkereskedelmi vállalat egy irodájában volt hat nő között. Álmomban ne jöjjön elő. Az egymás piszkálása,

a furkálása, a rosszindulatú megjegyzések egymásra, főleg arra, aki éppen kitette a lábát az ajtón. Hiába volt diplomájuk, egyik prolibb volt, mint a másik.

Hát igazából mindegyik munkahelyemen volt jó és rossz is, a fizetés átlagos volt, a beosztásaim is.

Ami rossz volt mindig az emberi butaság, irigység, rosszindulat. Szerintem ezek nem kikerülhetők.

Kisebb-nagyobb szünetekkel 2 év, ha csak a munkával töltött időt nézem, kb. 1,5 év volt egy kulturális területen működő félig profitorientált cég, félig alapítvány kombóban... én hol fesztivált szerveztem, hol pedig a cég munkájába segítettem be adminisztrációs munkatársként, kutatóként stb. Egyetem alatt, kvázi gyakornoki munka. Első "évadra" is be lett lengetve a fizetés, amit kézhez kaptam: zéró forint (természetbeli juttatás: részt vehettem a fesztiválos programokon ingyért...), második "évad": 150.000 Ft... és itt is ki volt akadva a főnök, amiért nem tudtam én számlát szerezni magamnak...

A munkát magát alapvetően szerettem volna... kutatós-molyolós típus vagyok, de emberekkel is tudtam tárgyalni, külföldiekkel is, szeretem a kulturális területet, sőt imádom... a munkatársak is rendben voltak. Kivéve a főnököt. Teljesség igénye nélkül:

- baromira nem profi a hozzáállása a munkához (szakmabeli szakembereket, akikkel megbeszélt konkrétan találkozókat felültetett piti dolgok miatt; elaludt, amikor Skype interjú lett volna; nem ment el megbeszélésekre, kibeszélt mindenkit a másik háta mögött

- nő létére férfipártian szexista és borderline szexuális zaklató (avagy: a férfi munkatársaknak a seggét nyalta és már-már undorító módon ajnározta őket - ez még egy csinos fiatal nőtől is gáz lenne, de... a kinézetét hagyjuk a "hölgynek"... -, a női munkatársakat "gyilkolta"...

- sokszor nem azt mondta, amit akart / gondolt - ennek amúgy eü. okai voltak... itt kellett volna átadnia vkinek a stafétát, de nem akarta... és azért, amiért azt csináltuk, amit mondott, és nem azt, amit gondolt, folyamatosan leordított a fejünket, és mindenféle óvodás degenerált libának elmondott minket... ez ment nap mint nap... konkrétan gyomorgörccsel mentem be dolgozni

- a hajtósabb napokon volt, hogy egymás utáni napokon 14 órákat dolgoztam, és egy ilyen nap után még simán elküldött hajnalban ilyen-olyan vendéget hurcolni a reptérről a városba... akkor annyira elcsesződött az alvási rutinom, hogy a mai napig nyögöm, pedig ennek is már vagy 7-8 éve

- utolsó pillanatban változtatgatott mindenféle időbeosztáson, programon, és nem gondolt bele a következményekbe, amik miatt állt a bál