Nem gondoljátok, hogy egy ideális világban MINDEN munkakörben hasonlóan kellene, hogy az emberek keressenek?

Nem, pont azért, mert az egyes emberek munkája által előállított értékek közt óriási különbségek lehetnek.

Mellesleg te magad is pont a kérdésedben felvetett ötlet ellenkezőjét írod a kifejtésed második felében. Hogy az ország gazdasága annyira nincs jó állapotban, hogy a minimálbér túl kevés, az nagyon nem ugyanaz, minthogy miért nem keres mindenki minimálbért.

Mindig van hely pékségben, meg ilyen hasonló munkahelyeken.

Hogy miért?

Mert így is sok aki nem tanul, nem tesz érte hogy jobb fizetést kapjon.

Szóval minek fizetnék többet, akinek alog van iq-ja?

Szép komcsi gondolatok. Javaslom megnezni legutobb hogy sikerult az implementáció.

Majd ha nem lesz elég pék, akkor ugrik a kereslet és nő a fizetés. A piac önszabályozó.

Szerintem a kereslet kínálat a meghatározó.

Mert gondolj bele, hogy mondjuk minden egyes munkáért ugyanannyi fizetés járna (vagy hasonló), akkor lennének olyan munkák amit senki se akarna elvégezni, mert túl sokat kéne hozzá tanulni vagy épp túl nehéz lenne.

A fizetések különbözőséggel jól lehet terelni az embereket a hiányszakmák irányába.

Meg most komolyan, szerinted 133 ezerből nem lehet megélni? Mert szerintem elég sok embernek sikerül, az már más kérdés hogy a mai viszonyok mellett egész más lenne sok embernek az elvárása. De amíg fejben nem változunk hogy mi a fontos addig ha 400 ezer lenne a minimálbér akkor is lenne aki azt nem tartaná a megélhetéshez elegendőnek.

A baj az, hogy ha egy pék a dupláját keresné megnőne a kenyér ára. Így az informatikus kevesebb kenyeret tudna venni a fizetéséből. Aztán ahogy minden kiskeresetű jövedelmét növeled úgy drágul minden és úgy ér egyre kevesebbet a pénz. Ezt hívják inflációnak.

Ergo az informatikus addig él jól amíg a háromszorosát keresi, mint a többség. Ha a többség is annyit keresne, mint az informatikus, akkor az informatikus nem élne jól.

Innen eljutunk oda, hogy az számít, hogy mekkorák a jövedelem különbségek egy társadalomban. Pl olyan országokban, mint Pakisztán vagy India, ahol hatalmas bérkülönbségek vannak full normális, hogy ha már kicsit is jobb módú vagy, akkor saját sofőröd, takarítód legyen, hiszen a bérük a te béred tört része. Nyugati országokban, ahol a bérkülönbségek kisebbek, ott még a jobban keresőknek is drága mondjuk egy fodrász vagy fogorvos. (Most azokat, akik a generációkon keresztül felépített vagyonból élnek hagyjuk ki a történetből).

Volt ugye olyan rendszer, amikor elméletben alacsonyak voltak a bérkülönbségek. Mérsékelten működött.

Alapvetően amúgy egyetértek veled, de ez közel sem ilyen egyszerű.

Úgy képzeld el, hogy az egész egy torta. Ahhoz, hogy valaki többet kapjon másnak kevesebbet marad csak.

Aztán ezt a tortát lehet növelni automatizálással, hatékonyság növeléssel, vagyon felépítéssel. De ez már egy más téma.