Mennyire szereted a munkádat, munkahelyed?

Közszférában dolgozom, munkaügyes vagyok.

Nem tudom szavakkal kifejezni mennyire utálom. A kollégák ott szúrnak hátba ahol csak tudnak. Felsőbb szinteken is állandóan megy a kavarás, fúrás. Folyamatosan megy a másra mutogatás, a felelősség hárítása. Emellett maga a munka is egy rakat sz@r. Dec 31-ben jár le a határozott idejű szerződésem. Már számolom a napokat.

Kórházban dolgozom, aspergeres ápolóként.

A betegeket imádom, a legtöbbükkel megtalálom a közös hangot elég könnyen, pedig nem egy nehéz eset van (pepecs, körülményes vénasszony, alkoholista aki elitta az agyát, szimuláló beteg aki elhagyta magát, stb).

De a kollégákkal NAGYON nehéz. Mindent megcsinálok ami a dolgom, mégis kinéznek. Ha leülök pihenni akkor miért nyomkodom a telefonom, miért nem foglalom magam el az osztályon (úgy hogy mindent megcsináltam már...). Műszak előtt fél órával bent vagyok ahogy megbeszéltük, de miért nem vagyok bent eggyel előtte, hát hiszen elkávézgatnék velük, meg különben is, ő hétvége éjjel után menne haza...

Megy a rosszindulat, a hibakeresés, ahelyett hogy tapasztalatlanként inkább segítene engem. És nem ám lényeges dolgokban, hanem az "én nem igy szoktam, te se így szokjad" szindróma.

Ha valakinél konkrétan rákérdezek arra, hogy mit csinálok rosszul vagy mit nem csinálok meg, általában nem kapok választ, vagy "hát na, csak nem így kéne" súlyút.

Egy biztos, továbbtanulok és úgy hagyom itt ezt a fertő országot ahogy van, ez az első, de bőven elégséges tapasztalatom volt...

A munkámat és a munkatársaimat nagyon szeretem.

A fizikai munkahelyemet viszont gyűlölöm, egy lepukkant sötét lyuk, ezer éves eszközeink vannak, a közös konyha és mosdó hányinger, nincs elég hely, stb.

Amíg volt home office addig álom volt, úgy megvolt a kulturált fizikai környezet és a modern eszközök, úgy 10/10.