Kirúgtak a munkahelyemről, de még nem tettem túl magam rajta. Hogyan lehetne enyhíteni a fájdalmat, feldolgozni az esetet?

Tanácsokat szeretnék kérni, nem kiosztást. Nem mártírkodni akarok.

Akkor leírtam volna, hogy azt követően még milyen szélmalomharcot vívtam, hogy egyáltalán megkapjam a kilépő papírjaimat, illetve milyen egyéb megaláztatást kellett elszenvednem. A sztori dióhéjban: egy spontán, nehéz szituációban többen hibáztunk. Az egyetlen voltam, aki azonnal jelezte a felettesnek a hibát. A következő napokban behívattak, és elmondták, hogy el kell küldeni x nap múlva, bár nyugodtan elnézhették volna a dolgot, mint másnak is ezerszer nagyobb dolgokat. Annyit mondtam, úgy szeretnék elmenni, hogy mindent rendben hagyjak ott. Másnaptól szabadságra elküldtek, de én bementem dolgozni a telephelyre, rendezgetni a dolgokat. Majd nap végén odahívtak más kollégákat nevetni közönségnek, és kirúgtak azonnali hatállyal. Azóta is folyamatosan feljelentgetnek, hiába zárta már le a rendőrség, az ügyészség az ügyet, nem követtem el bűncselekményt. Még csak meg sem gyanúsítottak, tanúvallomást sem kellett tennem. Az ügyben eljáró nyomozó volt olyan rendes, hogy virágnyelven tájékoztatást adott az ügyről. Azt mondta, hogy az emberek nagyrésze hasonlóképpen cselekedett volna abban a helyzetben.