Miért szégyen manapság a munka?

Itt egyszer olvastam egy olyat diplomás embertől, hogy ő azért végez szellemi munkát mert másra nem alkalmas :D

Orvostól, mérnöktől, zenésztől nem sajnálom a pénzt, de aki csak azért tanul hogy dolgozni soha ne kelljen az egy szarrágó gyenge jellem, aki máshoz nem ért csak az ájfon nyomogatáshoz, meg hogy vegyen magának egy drágább autót.

Nekem az is gusztustalan hogy a pénz határozza meg az emberi kapcsolatokat, nem a szimpátia stb, ezért nem látni egy jó arcú, sportos hegesztőt, diplomás csajjal, mert egyik keres 4-500 ezret, a másik csak 250et, de a legtöbb ilyen nő meg egy nagy senki, csak kifestik magukat huszonéves létükre, meg felveszik a legdrágább rongyot amit találnak, ez a versengés teszi tönkre a világot.

Ha a főnök szempontjából nézzük a dolgot, akkor azért "csicskáztat", mert úgy is az van, amit ő akar. Egyfajta dominancia fitogtatás a részéről. (Ez a rossz főnök kategória.)

A jó főnök nem csinál ilyeneket. Nem parancsol, hanem csak megkér valamire.

Lehet, hogy megfelelő főnöknek/irányítónak/vezetőnek is születni kell, mert nem tanulható?! (Igen.)

Az, hogy ki vagy téve a főnk aznapi hangulatának az tényleg gáz. A jó főnökök esetében is van olyan nap, hogy maga alatt van, de ha megbánt valakit, akkor utólag megbeszéli vele a dolgot. (Elnézést kér tőle.)

Teljesen más téma, ami inkább a főkérdésedre utal: "Miért szégyen manapság a munka?"

Erről egy ismerősöm jut eszembe, amikor egy rendezvényen volt. Ő ott kijelentette, hogy nem fog olyan emberrel egy asztalhoz ülni, akinek nincs diplomája. (Ami szerintem azért elég gáz, mert attól még neki nem lesz semmi baja, hogy diplomás létére szóba áll olyanokkal, akiknek nincs.) Részéről ez a viselkedés egyértelmű kevélység, ergo ő lenéz másokat.

De hogy ezt miért is írtam le?! Lehet, hogy a főnököd is lenéz téged azért, mert szerinte ő többet ér nálad?...

"Itt egyszer olvastam egy olyat diplomás embertől, hogy ő azért végez szellemi munkát mert másra nem alkalmas"

Ilyen is simán lehet, pl. egy mozgássérült fizikai munkát elég nehezen tud végezni, szellemi munkára viszont teljesen alkalmas lehet. Ebben sincs semmi szégyellnivaló.

#3

Lehet, de egy normális diplomával meg kell mozdulni a munkahelyen, nem csak ülni és tespedni, szóval ez ritka.

Na én sem leszek már felpontozva ahogy elnézem, fáj a tanultaknak az igazság.

1#es vagyok

Nem szégyen, csak épp minden embert annyira becsülnek meg, amilyen könnyen pótolható. Anyagilag és emberileg is.

Ha egy lapátos segédmunkás vagy, vagy betanított szalagmelós, akkor ne számíts se sok pénzre, se normális bánásmódra - ha nem tetszik, elmehetsz, 20an ugranak majd a helyedre, mert lapátolni bárki tud.

Ha meg olyan szakértelmed van, amire van kereslet, viszont kevés ember ért hozzá, akkor a s-gged is ki lesz nyalva.

De úgy általában véve is igaz az, hogy a munka maga nem dicsőség.

Mitől is lenne az?

Az egész emberi civilizáció fejlődése során az volt a cél, hogy minél kevesebbet kelljen dolgozni.

Ezért találták ki kőbaltát, a kereket, a nem emberi erővel hajtott gépeket, stbstb.

Ez csak ilyen komcsi ostobaság, hogy a munka dicsőség.

A dicsőség az, ha kevés munkával tudsz sok értéket előállítani.

Ez van, ilyen a világ.

Tanulj, képezd magad.

7. Nem értek egyet. Az emberiséget nem a lustaság vitte előre. Nem azért találták fel a kereket első sorban, hogy ne kelljen dolgozni, hanem hogy hatékonyabban lehessen elvégezni ugyanazt a munkát és esetleg legyen másra is idő.

Az a fajta mentalitás amiről te beszélsz, az az állati mentalitás. Miszerint a fő a túlélés és a lényeg hogy a legkevesebb erőbefektetéssel a legtöbbet kapd. Az ember akkor alkotta meg a civilizációt, amikor ezen túl lépett és azt nézte, hogy mit tehet azért szabadidejében, hogy a társadalom hasznára legyen. Mivel fejlesztheti azt. Ezzel a mentalitással lettünk a föld vezető faja.

Nyilván nem azért dolgozol, hogy építsd a civilizációt, hanem hogy pénzt keress, de legbelül akkor is hiányérzeted van, ha olyasvalamit csinálsz, aminek nem látod értelmét. Ilyenkor keresel egy hobbit, amiben kiélheted az inspirációdat. A te logikád szerint a legjobb életstílus a rabló, vagy a naplopó Rikárdó, mert ők aztán tényleg nem erőltetik meg magukat. Csakhogy ez hosszú távon a társadalom és ezzel együtt az ő hanyatlásukhoz vezet. Ha lusta vagy, akkor nagyon jónak kell lenned valamiben, hogy megengedd magadnak a hedonista hozzáállást, de ezt tehetségnek hívják és keveseknek van elég, hogy abból megéljenek. És a legjobbak akkor is azok lesznek, akiknek a szorgalmukkal párosul a tehetségük.

Szóval az alapvető emberi természet része az alkotás. Ez nem kommunizmus, a nemzetiszocializmus is törekszik, csak egy bizonyos kör érdekében, a liberalizmus is törekszik, de nem határozza meg, annak a célját.

Kérdező. Én kétfelé osztom az embereket. Azok, akik értelmes munkát végeznek és azok, akik nem. Tökmindegy, hogy diplomás, vagy sem. Egy diplomás közvetítő, vagy manager a legtöbb esetben csak pióca, egy olyan egyén, aki beékelte magát két lépcső közé és sarcolja a forgalmat, ami nélküle ugyanúgy menne. Vagy a nem diplomások között ilyen a viszonteladó, aki szintén csak csapolja a kiskapukat. Egy építész alkotó munkát végez, akár kőműves szaki, vagy díjas mérnök, mindkettőt becsülöm. A takarító pedig létfenttartó munkát végez, akárcsak az orvos is, mindkettőt becsülöm. Az a külömbség, hogy az egyik könnyen pótolható, de mindkettőre szüksége van a civilizált társadalomnak. Természetesen az is lehet értékes alkotó, aki amúgy haszontalan munkát végez, mondjuk egy szabadidős tevékenység által, vagy szimplán a családja eltartásával. Aki ezek miatt dolgozik és nem közvetlenül a munkában látja az értelmét a dolgoknak, szintén becsülöm, ő másba éli ki az inspirációt.