Manapság már tényeg szégyen a munka?
Az utóbbi években egyre többször tapasztaltam, hogy társkeresési projektjeim során, randevúk alkalmával megvetően néztek rám, hogy ha a "Mit csinálsz (úgy általában)?" kérdésre azt válaszoltam, hogy dolgozom és mellette tanulok. Nem szégyellem, rendes irodai munkám van, mellette egyetemi tanulmányokat folytatok levelező képzési renden. A lehetséges partnereim viszont sokszor értetlenkednek, illetve húzzák a szájukat a "munka" vagy a "dolgozom" szavak hallatán, és automatikusan kapom a "proli" címkét, természetesen pejoratív, degradáló értelmezésben, ami rosszul esik amellett, hogy igyekszem tisztességesen, becsületesen élni az életem és fejlődni. Ez nekem azért érdekes, mert számomra fontos, hogy önálló keresettel/önállóan megtermelt bevétellel rendelkezzek (=munka) és lehetőség szerint az életem is haladjon lehetőleg a fejlődés irányába (=egyetem). Volt rá lehetőségem, hogy egy jól szituált partnerrel létrejött párkapcsolatban a munka, mint önálló bevételi forrás felfüggesztésre kerüljön az életemben, de nem mentem bele, mert nem szeretnék - valljuk be mégiscsak - kiszolgáltatott lenni. Erre a fejemhez lett vágva a kérdés: "Miért akarsz te más csicskája lenni?". Természetesen ennél a pontnál kiléptem a kapcsolatból, de egyúttal ledermedtem, és azóta sem igen tudok napirendre térni efelett.
Mi a mai trend? Szégyen dolgozni? Ti hogyan gondolkodtok erről? (Tudom, hogy butaság, de rendesen már ki is alakult egyfajta szégyenérzet bennem ami miatt nehéz újra belevágnom a társkeresésbe.)
A saját normám követem. Az a menő, ha azt csinálod amit szeretsz. Beszéltem hippiféle utazóval is, aki csövelni járt külföldre, de élvezte az életet és szabadnak érezte magát. Mást akit ismerek pedig mindent kipróbált, minden képzésen volt, és nem dolgozik, csak gyereket nevel egyedül, el van tartva félig.
Mivel én szeretek dolgozni, ezért az szimpatikus, ha valaki szintén karrierista.
Minek követed a trendet? Én a trendkövető, tömegemberekkel ha két szót váltok nevetek és élvezem, hogy nem vagyok részese az ő kultúrájuknak. Te pedig még szégyenled magad miatta? Önállósodás, erősödés jót tenne neked, hogy a csorda ellen tudj menni s önmagad légy.
"rendesen már ki is alakult egyfajta szégyenérzet bennem"
Pedig nagyon nincs miért.
Megértem, éreztem hogy nem vagy az. Miért arcon csapás ez? Ez nekem egy szűrés, hogy nem őt keresem. Akit keresel te is az megbecsül és szeret. Ez csak egy rossz találat volt, s egyáltalán nem veled volt gond.
Miért vannak kételyeid? Sok ember él, és sok időd van. Úgyis fogsz találkozni ideálissal, nem?
Én és a haverom is volt, h nem dolgoztunk. Nem csak h nem dolgoztunk, de még semmirekellő lázadó fiatalok is voltunk. Viszont tudtunk szeretni, hallgatni is adni, s olyan lányokat vonzottunk be, akik elfogadtak minket.
Szóval azt látom, mintha nem kéne semmit tenned, csak szeretni tudnod a másikat, és várni türelmesen, aztán mindenképp megtalálod a neked valót. Te mégis kételkedsz.
nem a melóra húzták a szájukat.
hanem arra,hogy szó szerint értelmezted a témát és kibukott a megfelelési kényszered.
ez kb a legalapabb buktató.
nem szabad hogy a nő megérezze hogy mennyire nagyon akarod őt.
és nem szabad hogy megérezze hogy feszül benned a megfelelési kényszer.
lazaság,viccek és poén az igényük,nem pedig a realitás.
ha punit akarsz ezt el kell fogadd.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!