Egy munkáltatónak miért éri meg éveken keresztül megtartania egy rossz dolgozóját pusztán abból az okból, mert nem akar végkielégítést fizetni neki?

Ez egy jó kérdés. Néha néztem egy-két részt a Segítség, bajban vagyok! c. műsorból, de nincsenek olyan tapasztalataim, mint mikor az ügyvéd a cselekvések közben beszél.

Ezt én sem értettem, amikor gyárban dolgoztam, hogy egy alkoholistát miért tartanak ott több, mint 30 éve. Végül elküldték, mert megszondázták, és bejelzett. Így nem kellett végkielégítést fizetniük neki. Még örülhetett, hogy közös megegyezéssel történt a dolog, így legalább munkanélküli segélyt kaphatott. De megtudtam, hogy ez már a sokadik eset volt. Nem értettem, hogy korábban miért nézték el. Hisz a fegyelmi okokból való elbocsátás, mint az látható volt, mentesíti a munkáltatót a végkielégítés fizetésének terhe alól.

Nálunk pl. azért halogatták, mert a kevés, nem túl jó minőségben elvégzett munka is jobb volt, mintha nem csinálja meg senki. Egyszerűen nem volt idő, energia, lehetőség lecserélni évekig. Egyrészt a főnöke hibája volt, de nagyobb részben a gond az volt, hogy olyan intenzív növekedésben van a cég évek óta, hogy az azonos pozíciókra érkező kollégákból sem sikerült egy olyan stabil csapatot építeni, akik elbírtak volna azzal a plusz teherrel, amit a régóta ottlévő, rutinos kolléga elküldése után a nyakukba szakadt volna. Most, hogy megtorpant kicsit az autóipar ki is használták a lehetőséget és kirúgták végre. Kapott elég jó végkielégítést.

Mert mégsem vagy annyira pótolható. Persze főnök azt akarja hogy feljel, de valójában nagy szarban lennének legtöbben ha ki kéne rúgni embereket.