Mit tegyek, ha a szociális szorongásos vagyok, és emiatt mindenkinek az jön le a munkahelyemen bizonyára, hogy egy buta, béna lány vagyok. Ügyetlenkedek, ha többen vagyunk,vagy elrontok vmit mert annyira zavarban vagyok?

Az a szomorú, hogy szerintem nem is akar tenni érte. Akárki, aki lemerte írni, hogy tegyen valamit a változás érdekében, le lett pontozva, csak az kapott pozitív értékelést, aki annyit írt, hogy "ez nem ilyen egyszerű"

Ezzel is úgy van az emberek többsége, mint a fogyással. Nem akarnak felelőséget vállalni, csak hárítanak, és csak áldozati szerepet akarnak játszani az egész helyzetben, és vígaszt várnak a másiktól, ha valaki pedig őszintén leírja, hogy nekik kéne esetleg tenni valamit, akkor az le van pontozva.

Bár igaz az is, hogy konkrétumok nélkül nem igazán lehet megállapítani, hogy pontosan mi a probléma.

Oké, csináljunk egy próbát. Írok egy olyan választ, ami csak mellette áll, de nem teszi a felelősségvállalás terhét a vállára, nem ösztönzi cselekvésre stb.

Szegény te, kérdező, brühühű!

Kíváncsi vagyok, lepontoz-e.

Úgy látom, a lepontozóban a minimális életismeret és saját maga irányti felelősségvállalás sincs meg.

Néha felteszem a kérdést magamnak, minek is töröm magam hasznos válaszok kitalálásával, begépelésével? Hadd szenvedjen, megdolgozott érte. Majd jó sok szenvedés után, ha ráun, majdcsak megváltozik a viselkedése.

"Sajnos gonosz a világ, kevés az olyan ember, aki igazán meg akarna ismerni!"

Na akkor most, hogy kihánytuk az összes szivárványt, tegyünk tisztába néhány dolgot. Nem tudom, ez mennyire volt épp irónia, mert simán elmenne annak, de sok idióta hiszi magáról azt, hogy a világ körülötte forog, szóval már semmin sem csodálkozom.

Nekem is volt egy valag lelki bajom. Nem azért nem vagyok részvétlen, mert ne tudnám, hogy EznEmiLyEnEgYsErű. Hanem azért, mert ma már rajtam csapódna le kollégádként, barátodként, stb az a szar, amit magadnak csinálsz. És rühellem az ilyen emberek pontosan úgy, mint a semmire szülőket, akiknek volt választásuk, hogy ne csináljanak hülyeséget, most mégis én finanszírozom, én, aki úgy csinál dolgokat, hogy nem másra akar támaszkodni abban, amiről maga tehet. De minden, amit elértem az életemben, annak köszönhető, hogy dolgoztam ezeken a gondokon és nem tettettem magam szellemi fogyatékosnak, aki így született, így is hal meg és ezért jár neki bárki bárminemű felmentés. Mert nekik jár. Neked nem. Ezt nem lehet életvitelszerűen elfogadtatni, mert nem jellemvonás, hanem betegség. És kurvára kirúgtak volna a büdös francba, ha nem megyek be és nem csinálom meg a munkát, teljesen mindegy, hogy azért, mert alig bírtam felkelni lelki okokból vagy más dolog miatt. Kivéve mikor elmentem táppénzre és terapeutához, de te ezt nem teszed. Mert ennyi erővel lehettem volna alkoholista is, aki a saját hányásában fetreng a reggeli meeting idejében és azért csesz el mindent a munkában, mint egy hülye, mert még mindig másnapos, de lehettem volna egy sima tróger is, aki csak felveszi a fizetést és ébren alszik meló helyett. Ugyanaz a vége: nincs elvégezve a munka, megy rám a járulék, jön a fizetés a semmire, veszteséget okozok a cégnek. És fel fognak venni egy egészséges embert és nem fogja őket érdekelni, hogy nekem mi a kifogásom, ami ellen ráadásul semmit nem teszek.

Belegondoltál már, hogy mennyire rohadt igazságtalan, hogy amíg más megembereli magát és meri használni és fejleszteni a szakmai tudását, mer tárgyalni, mer aktívan tanulni a munkahelyén ugyanazért a bérért, te mereszted a picsád olyan dolgok miatt, ami (mivel orvoshoz sem mész) le sem ellenőrizhető és teljesen bemondásalapú? Ha holnap odamegy egy lusta ingyenélő, aki bekamuzta a diplomáját, mi alapján tudnak megkülönböztetni titeket? Jaj, tudom, hiszen te remegő hanggal mondod, hogy balfsz vagy. SENKIT nem érdekel.

Mások munkáját hátráltatod.

Másoknak kell helyetted dolgozni.

Extra energiát pazarolnak rád. Miért? Mert sosem ér véget ez, mert mindig ilyen leszel, mert bąszol küzdeni ellene.

Van kötelességed, amit önként elvállaltál, lásd el. Ha nem tudod és nem önhibádból nem tudod, majd kapsz rá rokkantságit meg gyámság alá vesznek. De mivel te nem ez a kategória vagy, neked muszáj lesz megküzdeni dolgokért hülyeségek mögé bújás helyett, mint a többieknek.

A világ legszánalmasabb és legostobább dolga azt várni, hogy a társadalom majd alkalmazkodik neked olyan dolgokhoz, ami a te igénytelenséged és a te lustaságod. Ezen a ponton elgondolkodnék, hogy valóban hülyének hisznek vagy tényleg az vagy.

Mindenkinek megvan a maga baja, a maga hiányossága, a maga "keresztje" amivel boldogulnia kell az életben.

Szóval az a minimum, hogy nem hisztizel azon, hogy mások miért nem látnak olyannak, amilyen látszólag nem is vagy.