Hogy viselitek a folyton elégedetlenkedő kollegákat?

Nehéz elviselni ezt a légkört, azonban én visszakérdeztem volna a váltáskor a kollégánál azzal kapcsolatban, hogy ő mennyivel szokott a koránnál is korábban váltani másokat, amikor ugyanilyen műszakban ő a váltó, - mert legtöbbször az ilyen gyökerek szoktak az utolsó utáni pillanatban beesni hétköznapi természetességgel az arcukon... Nagyon úgy fest - így ismeretlenül, - hogy azért van idejük "túlpörögni" agyilag a kollégáidnak, mert nincs mivel értelmesen kitölteniük a fizetett munkaidejüket. Érdekes módon nekem gyakran kell azzal élnem, hogy lopva alig tudok kiszabadulni csak egy egyszerű illemhely látogatásra is, - mert azonnal keresnének, hogy hol vagyok. Irigyellek azért, hogy neked csak négy órát kell érdemben dolgoznod 12 órai fizetésért, - sokszor olyan szinten kifacsarva indulok haza, mint akinek lenyomtak indulás előtt féltéglával egy maflást, pedig nem történik ilyen.

Viszonylag rövid, ám tanulságos történet:

Állandóan elégedetlen kollégámat "büntiből" áthelyezték máshova.

Nem vált be, - tovább passzolták.

Ott sem vált be, - tovább passzolták.

Ott sem vált be, míg nem valószínűtlen szerencse és a kisfőnök törekvéseinek eredményeként visszakerült hozzánk.

Ez volt az a pillanat, amelytől fogva nem panaszkodott, hanem belátta, amit én is mondtam, hogy ahol mi dolgozunk, az a többi helyhez képest a "világ legjobb állása".

Nem panaszkodik azóta, hanem teszi a dolgát, mint egy kis angyal.