Kolléganőm állandóan elégedetlenkedik. Mit tehetek, hogy összezördülés nélkül átvészeljük a következő két hónapot?

Kolléganőmmel múlt héten tudtuk meg, hogy két hónapig az ország másik végében kell dolgoznunk. Ezen a héten már kezdtünk is. Nem volt választási lehetőségünk, el kellett vállalnunk. Egyikünknek sincs gyermeke, akit itthon kellett volna hagyni. Épp amiatt küldtek minket, mert nekünk nincs kisgyerekünk, vagy beteg szülőnk-nagyszülőnk, aki állandó ápolásra szorul.

Nekem sem tetszett, hogy indulás előtt négy nappal szóltak, de amit kolléganőm csinál, azt nem tudom elviselni.

Mindenért elégedetlenkedik, a betanulási időszak alatt azt nézte, hogy ÉN hogy tanulok be, ő semmihez nem nyúlt, mert "nem szeretné".

Addig hisztizett, amíg kapott egy olyan munkát, amihez nulla tudás kell, egy 10 éves meg tudná csinálni, azóta amiatt panaszkodik, hogy milyen unalmas, meg monoton.

Egy szobában vagyunk, és érzem, hogy kezd elfogyni a türelmem. Még két hónapig együtt kell laknunk, de nem fogom bírni.

Arra buzdít, hogy mondjak fel, mert ő felmond, mert ez sz*r. Mondtam, hogy irigylem amiatt, hogy csak úgy felmondhat, nekem szükségem van a fizetésemre. Erre bevágta a hisztit megint, hogy arról volt szó, hogy támogatjuk egymást. Igen, valóban, de nem a felmondásban, hanem abban, hogy ha a másikra rátör a honvágy, akkor segítjük átvészelni, vagy a munkában vállalunk többet.

Most ez úgy néz ki, hogy én megnyertem a több, nehezebb munkát, ő meg egész nap mászkál, néz, és panaszkodik, hogy utálja, hogy nehéz és stb.

Ha ez nem lenne elég, tegnap még amiatt is megjegyzést tett, hogy miért nem megyek el vele sétálni, minek ülök a szállón. Mondtam, hogy se kedvem, se erőm nincs menni, különben is beszélgettem az új kollégáinkkal.

Nem szeretnék összeveszni vele, de így én fogok megőrülni. Néha úgy érzem, hogy nem kollégák vagyunk, hanem valami alárendelt szerepem van.

Mit tegyek?

24N