Van más is, akitől állandóan elkérik a személyit?

Velem ugyanez volt, 32 vagyok, de még két éve is a nálam 1 évvel idősebb barátnőmnek kellett megvennie a cigimet, mert nekem nem adtak, és nem volt nálam igazolvány. A nálam csak 6 évvel idősebb kolléganőmet az anyukámnak nézték, kétszer is.

Valahol bók, valahol bosszantó. A kolléganős eset mondjuk nekem kifejezetten kínos volt.

Kinézetre hasonló vagyok, mint ahogy magadat leírtad. Bár most 9 hónapos a kislányom, és van rendesen karika a szemem alatt, felteszem, most már pillanatok alatt hozzáöregszem a koromhoz...

Tőlem nem szokták elkérni, pedig én is fiatalos kinézetű vagyok.

Egyszer mi is beszéltünk erről néhány haverommal, hogy egyeseket gyakrabban ellenőriznek, míg másokat szó nélkül kiszolgálnak/beengednek valahova, végül arra jutottunk, hogy a fellépés is sokat számít, nem csak a kinézet.

Tehát ha valaki például félszegen viselkedik, akkor esélyesebb, hogy fiatalabbnak gondolják, mintha magabiztosabb és erélyesebb volna. Ez hasonló a kisugárzáshoz, számít az, hogy a másik ösztönösen mit érez meg veled kapcsolatban.

Amíg gimisek voltunk, néhányan az osztályból alkalmanként leléptünk a program vége előtt, de a többség mindig azon agyalt, hogy miként jusson át a portás bácsin, aki nem engedte ellógni a diákokat.

Én általában egyedül léptem le és mikor észrevették ezt, akkor megkérdezték, hogy engem nem szokott megállítani a portás ? Mondtam, hogy nem és ez így is volt. Észrevettem, hogy a többiek mindig amolyan bizonytalanul közeledtek a portás felé és a tekintetük is arról árulkodott, hogy kisurranni készülnek. Én laza, de határozott léptekkel jártam és nem takartam el a tekintetem, hanem egyenesen előre néztem, mint akit jobb nem hátráltatni.

Persze ez csak egy banális példa volt, de szemlélteti azt, hogy a nonverbális jelek is számítanak, habár hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni őket.