Miért nem értik meg felnőtt emberek, hogy százszor jobb lehetne egy munkahely, ha elfogadóbbak és normálisak lennének egymással?
A kérdésem nem egy általános kérdésként indul. Szeretnék elmélyedni a témában, habár nem vagyok pszichológus, sem HR-es, vagy egyéb munkaügyi szakértője az emberi viselkedésnek, csupán egy átlagos 30 éves férfi. Persze, nekem is volt konfliktusom már munkatársakkal, de vagyok annyira intelligens, hogy megértsem, a furkálódás, a másik ember kibeszélése a háta mögött, az információvisszatartás, a tudatos provokálás, feszültséggerjesztés, utálkozás nem vezet sehova és nem lesz megoldás semmire sem. Egyszerűen amikor egy bomlasztó, toxikus közegben van az ember, akkor az energiájának 20-70%-át akaratlanul is arra fordítja, hogy folyton kattog dolgokon, keresi a kiutat a szituációból, hogyan kellene kiállni magáért, mit kéne visszaválaszolni, milyen magatartást kéne felvenni?
A dolog nagyon komplex, minden ember más és más, van, aki ellen nem működnek az ész érvek, sem a fenyegetőzés, sem a passzív magatartás, mert ha nem is szembe veled csinálja, akkor a hátad mögött fog rosszakat mondani rólad a főnöknek vagy más embernek (főnökfüggő, mennyire ül fel ezeknek). Én egy normális családban nőttem fel, és mindenkinek megadom a kezdő tiszteletet, de az már gáz, ha a másik ember nem veszi észre magát. Amikor azt hinném, hogy eseménytelen hetem van az irodán, mindig hallok valamit, hogy melyik kolléga mit csinált, legutóbb is szabadságon voltam, majd másnap mesélik, hogy két ember úgy civakodott, hogy zengett tőlük az iroda, és egymásról árulkodtak a főnökségnek... na, mondom is hogy egyszer nem vagyok és máris van valami. Amikor a diplomákat kiadták, én is kaptam egyet, és az egyik 50+-os munkatársam folyamatosan gúnyolódott irigységből, ingyen diplomának nevezte a végzettségem, és végig leereszkedő stílusban beszélt, de neki csak egy szakközépiskolája van. Egy másik emberrel kapcsolatosan búcsú bulit rendeztünk, elbúcsúztattuk a kollégát. Két nap múlva egy átlagos munkanap, éppen fültanúja voltam, hogy az egyik számára már volt munkatársát irodai telefonon milyen szavakkal illette, és nem látott engem, mert takarásban voltam egy faltól. Amikor segíteni kell valakinek, megfigyeltem, hogy neki ez természetes, de amikor én kérem a segítségét, akkor neki az a természetes, hogy ne számítsak rá, mert "megtudom egyedül is oldani".
Amikor például covid miatt 2 hétig otthon voltam, a munkatársaim közül 1 ember kérdezte meg, hogy vagyok, de a kollegám is mesélte nekem nemrég, hogy elhunyt egy rokona, és összesen 2 ember kívánt részvétet.
Ah kérdező.. Multi?
Én most kerültem egy nagyobbhoz, de nem érzem jól magam.. Van hogy jobb, de ez a hét, kínszenvedés volt és többször bőgtem.
Kihagytad a felsorolásból azt a típust, aki lőcsöli másokra, meg rád a munkafeladatot, amivel még ő maga sincs képben, infót sem ad át.. Pl rám teszi, kommunikálja a vezetője felé is, h majd az a h*lye megcsinálja, de senkinek fingja sincs róla pontosan mi van, a hogyanról ne is beszéljünk..
Épp elég sz*r nagy cégnél, h direkt szivatás nélkül sincs egy ember képben a dolgokkal és futkozni kell, hogy megértsd a részed.. :/ De tőled várják közben, hogy meglegyen.
Ráadásul rájöttem, h emberileg is naiv vagyok, én nem vagyok törtető, a jót feltételezem másokról, igyekszem segíteni. Nem vagyok bio droid, szeretném a szabadidőmben hogy élni is tudjak, ne legyek leterhelve..
Gáz vagy nem gáz a próbaidő alatt felmondani (bár úgy hallottam, más is elment..), most épp eljutottam oda, hogy tiszta szívből gyűlölöm az új munkámat és nem akarok itt 1 évet se letölteni, nem is bírnám szerintem. Nincs kedvem túlórázni 10órákban (de persze most is fogok ma este vagy holnap), eleget tenni a sok elvárásnak.
Az értelmetlen egymásnak feszülésnek sem lenne értelme, mert akkor meg azzal megy a felesleges energia.. ÉS volt bizony direkt infó visszatartás is..
Nekem ez r*hadt fárasztó. Csak a főnököm sajnálom, ő nem akarja, hogy elmenjek, de én nagyon nem érzem jól magam sokszor a fentiek miatt és a leterheltség miatt..
#7
Sajnálod a főnököd?
Mit kell azon sajnálni?
Ő sem sajnálja a dolgozóit. Ha sajnálná, nem lenne ilyen rohadt a cég, hogy egy évet nem bír ott az ember végig húzni!
De most mit kell ezen fejtegetni?
Jellemzően nagyobb cégnél, ahol pozikba vagy feljebb lehet jutni, nagyobba törtetés és gázolás és hasonló játszmák, rivalizálás.. Problem solved.
Pláne ha sok embernek KELL együttműködnie, és ráadásul különböző területeknek megvan a különböző érdekei.. Az egyik fogyatékos simán hátráltató tényezőnek tekint a másikra, mert nem érti, hogy lehetne másképp is, és a másik része a dologban is előbbre vinné a közös projektet.. nehéz ezt megértetni az emberekkel.
Másrészt ahol a munka xar, és/vagy kis csapatban vagy, ott sokkal-sokkal nagyobb (emiatt is) az összetartás és támogatás.
De ahol nagy a cég, rivalizálás egy, ott lesz fúrás is.
Én letojom, meg nem veszek részt ezekben a játszmákban továbbra sem. Xart ezt látni, igen, de azontúl h nem veszek részt benne, mást nem tudok tenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!