Ha nem tudnak sokan főnökként viselkedi, akkor minden dolgozó élete mérgező marad?

Tapasztalataim szerint inkább a körülmények a mérgezőek. Ha a dolgozó meg van becsülve a többi kolléga által és látja, hogy van gyümölcse a kemény munkájának és a munka nem meríti ki, az oké, mindegy milyen a főnök.

Ha kb a mindenki mindenkivel üvöltözik kategória a hely, a munka embertelenül sok, a beosztás gyilkos, a kemény munka után a kollektív lebaszás jön , mert hiába a kemény munka ha közben van pár emberke aki rossz fát tett a tűzre... - akkor az igenis mérgező és akkor az még a hab a tortán, ha a főnök nemtörődöm, manipulatív.

Azért ez egy kicsivel összetettebb, mint ahogyan képzeled, kérdező!

Az egyik jelenség, hogy sokan viselkednek önjelölt főnökként, - amikor nincs a közelben veszélyforrás, akkor úgy viselkednek másokkal, mint ha ők forgatnák a Bolygót. Megaláznak, kioktatnak, terrorizálnak sokszor olyanokat is, akik pontosan ugyanazt a munkát végzik adott esetben, mint saját maguk.

A másik aspektusa ennek a dolognak, hogy a jó főnök megteremti annak a lehetőségét, hogy a beosztottjai a kölcsönösség elvén kommunikálhassanak vele, de ugyan ezzel a levegővel meg kell azt is értenie a beosztottaknak, hogy bár jót tesz a közösségnek, ha mindenki szava, érvelése meghallgatásra talál, nem lehet minden felvetett, apró részletnek megfelelni, - a főnöknek azt az utat kell megtalálnia, amely mentén az általa vezetett részleg a leghumánusabb, észszerűbb, hatékonyabb mederben teljesíti a küldetését, amelynek mentén a legszélesebb kör lehet elégedett az elért eredményekkel. Hiszed vagy sem, nem könnyű megfelelni egy ilyen követelményrendszernek és kell tudnia számos részletre határozottan nemleges választ adnia. Az elsődleges cél mindig is a hatékonyság, a kitűzött gazdasági és egyéb célok elérése marad, - elsődlegesen nem a jótékonykodásról szólnak a munkahelyek. Az csak egy extra, ha foglalkozik egy főnök azzal, hogy minél jobb légkört próbáljon megteremteni. Többségüknek kényelmesebb beleszarnia a napi eseményekbe és azon vihorászni, ahogyan a beosztottjai megvívják egymás között a napi küzdelmeiket. Egy ilyen főnök személyisége hamar kirajzolódik egy munkahelyen, hiába is sunnyog a háttérben, - mert az emberek mentalitásából rövid időn belül le lehet képezni azt, hogy valójában milyen ember az, aki közvetlenül irányít.

Nehéz manapság olyan főnököt találni, akire ténylegesen azt lehet mondani, hogy méltó a posztjára, - tévhit azt gondolni, hogy n számú papír megléte automatikusan rátermetté avat bárkit is.

Tisztesség, tapintat, őszinteség, rátermettség, szakértelem, türelem, empátia, következetesség, szakmai alázat, példamutatás, emberismeret.

Valahol ezek együttes jelenléte mentén kezdődik egy főnök, - aki nem támaszt irreális követelményrendszert, emberszámba veszi az alkalmazottjait, nem kivételezik senkivel és ismeri az összes beosztottjának a hatásköreit, gyengéit, erősségeit, munkájának folyamatait A-Z-ig, pontosan ezért nem is lehet megvezetni, és bármikor be tud ugrani bárki helyett, ha a helyzet azt kívánja. -Nem ez az alapvető munkája, de bármikor képes bizonyítani, hogy nem csak pofázik és a távkapcsoló gombját nyomkodja ész nélkül.